dr. James Dobson- Fiúk nevelése

   Úgy gondolom, hogy a neveléssel és pszichológiával kapcsolatos könyvek mindenkinek hasznosak lehetnek, akik eltöltöttek egy bizonyos életkort. Hogy miért? Nem csupán azért, mert szülők voltunk/vagyunk/lehetünk, és sokat tanulhatunk belőlük, hogy értelmes és életre való gyerekeket neveljünk, hanem azért is, mert egyrészt mi is valakik gyerekei vagyunk, akiknek nem biztos, hogy megadatott bármilyen nevelés és pszichológiai témájú könyv, mégis józan paraszti ésszel neveltek minket minden háttértudás nélkül. És mégis itt vagyunk és vagyunk amilyenek vagyunk. Ezekből a könyvekből megtudhatjuk, hogy kik vagyunk, miért tesszük azt amit és miért viselkedünk egyes helyzetekben úgy, ahogy. 

   Utoljára ilyen témában dr. James Dobson Fiúk nevelése című könyvét olvastam.

   

dr. James Dobson amerikai pszichológus, író, rádiós műsorvezető, a Fókuszban a család nevezetű szervezet alapítója, amit egyébként rengeteget emleget könyvében.

 A fiúk nevelése c. könyv kereszténységgel átitatott könyv megtanít másképp látni a fiúkat/férfiakat. Először a könyv elején tárgyalja a fiúk/férfiak illetve lányok/nők közötti különbségeket a gyerekek szemszögéből. A következő -felnőtt fejjel- vicces indokok születtek meg: "A lányok illemtudóan mennek vécére."; "A lányok nem büdösítenek annyit."; "A lányok finomabban járnak.";"A fiúk kevesebbet hisztiznek."; "A fiúk nem karmolnak."; "A fiúk nem használnak annyi dezodort."

A vicces aranyköpések mellett sok hasznos információt megtudunk a feminista mozgalomról, a liberális nevelésről, a posztmodern nevelésről, a keresztény nevelésről, illetve a gyerekekre gyakorolt hatásukról és következményeiről. 
   Megtanít nevelni a fiúkat. Pszichológiai magyarázatokat nyújt arról, hogy a fiúkban nagyobb versenyszellem uralkodik, mit tegyünk, ha bántják az iskolában, hogyan szakadjunk ki a mindennapok rohanásából, hogy időt szakítsunk gyermekeinkre, miért fontos az apa/anya/nagyszülők jelenléte kisgyermekkortól fiatal felnőtt korig, szó esik a homoszexualitásról, annak okairól és többek között a fegyelmezésről is.

   Az egyetlen dolog, ami a magyar olvasók számára nem túl hasznos az amerikai kutatások. Az amerikai gyerekek és felnőttek körében végzett kutatások, amivel tele van a könyv, csak érdekesség lehet számunkra, hiszen sok közülük nem releváns Magyarországra nézve. Gondolok itt a fegyvertartásra, és azokra a kutatásokra, amelyek hozzánk (szerencsére) eddig csak hír formájában ért el: "Egy 12 éves gyerek lelőtte tizennyolc iskolatársát" és ehhez hasonlóak. Reméljük így is marad. Sőt! Reméljük, hogy a világ másik végein is megszűnnek az ilyen és ehhez hasonló rémálmok.

Random idézet: 

"Sok fanatikusan golfozó barátom van, akik hiába akartak megtanítani furcsa játékukra. Sosem adják föl, pedig veszett ügyről van szó. Egyikük azt mondta, hogy miután újabb lyukat hasítok ütőmmel a fűbe, azonnal tegyem vissza a kivágott gyepdarabot. Minél gyorsabban visszateszem ugyanis a helyére a fűcsomót, annál gyorsabban csatlakoznak a gyökerei a talajhoz. A barátom a növényről beszélt, én azonban az emberekre gondoltam. Ha az ember megsért valaki -legyen az a gyereke, házastársa vagy kollégája -, be kell kötöznie a sebet, mielőtt elfertőződne. Ha lehet, kérjünk bocsánatot. Beszéljük meg alaposan a dolgot. Próbáljunk meg kibékülni. Minél tovább sül a napon a "gyepdarab", annál kisebb lesz a helyreállítás esélye. Hát nem csodálatos gondolat?"