John Green- Teknősök végtelen sora

    Igen... Néha engem is magával rángat a reklámpszichológia. Elkezdtem olyan könyveket gyűjteni, amiket mostanában reklámoznak (saját szó arra, hogy kiteszik a képet a különböző közösségi média oldalakra hogy éppen mit olvasnak). Néha megbánom, néha nem. Ez esetben sem bántam meg. 

   John Green-nek már több könyvét is olvastam, köztük a Csillagainkban a hibát, Alaska nyomábant, a Papírvárosokot és most a Teknősök végtelen sorát. John Green-nek van egy különleges stílusa, amihez az olvasónak hozzá kell szoknia, s miután ez megtörténik, teljes lesz az élmény. Véleményem szerint (és amiket eddig olvastam) ez a legjobb könyv az írótól. Legalábbis nekem ez tetszett eddig a legjobban. 

                     Fülszöveg

Eredeti cím: Turtles All the Way Down
Kiadás éve: 2017

     A tizenhat éves Azát sosem hozta igazán lázba a szökevény milliomos, Russel Pickett utáni nyomozás, de miután százezer dolláros pénzjutalom forog kockán, legjobb és legvakmerőbb barátnőjével, Daisyvel buzgón kutatni kezd utána. Együtt próbálják megtalálni az utat először is Pickett fiához, Davishez.
Aza minden erejével igyekszik. Próbál jó gyerek, jó barát, jó tanuló és még jó detektív is lenni, miközben sötét belső gondolatai spirálként tekerednek köré.
John Green, az Alaszka nyomában, a Katherine a köbön, a Csillagainkban a hiba, és Papírvárosok díjnyertes szerzőjének várva várt új könyve kíméletlen őszinteséggel meséli el Aza történetét.
A Teknősök végtelen sora ragyogó regény szerelemről, akaraterőről és egy élethosszig tartó barátságról.

    A borítóért külön pacsi a kiadónak. Nagyon tetszik, hogy összeillenek a könyvek 

    Szóval, miután belerázódtam a Green-stílusba megismertem egy mentálisan sérült, enyhén hipochonder, visszahúzódó lányt, akinek az ölébe hull rengeteg pénz, csak úgy a semmiből, mégsem változik meg. Ugyanaz a szürke kisegér marad, akit elnyelnek a gondolatai és semmi másra nem tud odafigyelni, csak a spirál formájú gondolataira. Eközben pedig kívülről normális hétköznapi lánynak látszik barátokkal, hamburgerre beváltható jegyekkel, egy eltűnt személy utáni nyomozással (ami nem mondhatni éppen rendhagyónak). 

A szereplőkre külön-külön ráhúzhatunk egy-egy sztereotípiát (Aza, a szürke kisegér; Daisy, a csoró, aki mindig túl van pörögve, Davis, a gazdag fiú), mégis egyediek, nem megszokottak. Ez az egyik különlegessége a John Green-nek.  

   Jobban belegondolva, nekem egy picit a Papírvárosokra hasonlít. Mindkettőben nyomokat keresnek, hogy a végén megtaláljanak valakit. És a végén meg is találnak élve vagy halva. A Papírvárosokban a keresés és a kutatás van a történet középpontjában, míg a Teknősök végtelen sorában inkább a belsőn, a főszereplő érzésvilágán, mentális problémáján, annak következményein. A cél, a személy megtalálása ebben az esetben nem is igazán fontos, viszont ezzel lezárul a történet, ez tesz pontot a végére, enélkül befejezetlen lenne sztori. 

   Viszont magamhoz híven megint panaszkodnom kell a fülszövegre. Biztos, hogy jó könyvre nyomtatták ki? Olyan érzésem van, mintha a fülszöveg és a könyv maga, két teljesen más világ lenne. 

Ezennel leszűröm a tanulságot: Inkább borító, mint fülszöveg alapján válasszunk könyvet! 

Egy idézet a könyvből:

A szemünkbe akárki belenézhet, de az nagyon ritka, hogy olyasvalakire bukkanunk, aki ugyanazt a világot látja, mint mi.