A következő címkéjű bejegyzések mutatása: regény. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: regény. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. szeptember 11., kedd

Jane Corry: Vértestvérek

    Jane Corry első regényét, A férjem feleségét, már olvastam korábban, ami nagyon tetszett s hatására el is kezdtem pszicho-thrillereket olvasni. Egészen addig, ameddig meg nem csömöröltem tőlük. Rájöttem, hogy egymás után nem igazán jó, ha ugyanolyan témájú és típusú könyveket olvasni. Megunom és elmegy tőle az ember kedve. A sok pszicho-thriller után szinte szomjazva vágytam már egy jó csöpögős romantikusra, a romantikus után most valami komolyabbra vágyom. Na de erről majd később. A Férjem felesége című könyvről ITT olvashattok. 

            Fülszöveg
Eredeti cím: Blood Sisters
Kiadás éve: 2018


.


     "Három kislány iskolába indul egy napsütéses, májusi napon. Egy óra múlva az egyikük halott.
Tizenöt évvel később találkozunk a két túlélővel, Alisonnal és Kittyvel. Nagyon különböző életet élnek. Kitty egy otthonban lakik, nem képes beszélni, és nincsenek emlékei a balesetről, sem a tragédia előtti múltról. Alison rajztanár, első ránézésre teljesen normális nő. Ám ez csupán a látszat, ami megtévesztő lehet. Amikor állást vállal egy börtönben, végre fény derülhet az igazságra.
Valaki figyeli őket, és bosszúra készül… Vajon kit akar megölni?
Jane Corry ismert angol újságíró, az Oxford University kreatív írás tanára. Bemutatkozó regénye A férjem felesége címmel jelent meg, mely nagyon hamar nemzetközi bestsellerré vált."


   Őszintén szólva régóta halogatom ennek a könyvnek az értékelésének a megírását. A regény nagyon tetszett a befejezés néhány mondatát kivéve. Emellett ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretik a pszicho-thrillereket és azoknak is, akik még nem próbálták ki ezt a műfajt. Mégis amikor ott álltam, hogy le kellene írni a véleményemet és az olvasási élményemet egyszerűen fogalmam sem volt, hogy mit is mondhatnék el róla. Azt hittem, csak egy kis időnek kell eltelnie, hogy leülepedjen a történet és megemésszem. Az elolvasása óta el is telt már jó pár hét, de még mindig nehézkes nekifognom. Mindenesetre már nem halogatom tovább és összeszedem magam.

     Tehát a történet elején megismerkedünk a két főszereplő lánnyal: Alisonnal és Kittyvel. Kettejük szemszögéből látjuk az eseményeket. Mindketten felnőtt nők. Alison a saját kis lakásában küzd meg a mindennapokkal még mindig a múlt hatása alatt, míg Kitty egy intézményben él több sérült ember mellet. Beszélni nem tud, gondolatait követjük végig. Alison életében nagy változás áll be, amikor egy hirdetésnek köszönhetően állást vállal egy szabad börtönben. Ezután mindig a háta mögé kell néznie, nem érzi magát biztonságban, többször is megfenyegetik névtelen levelek formájában.
Az írónő a késleltetés módszerét választja. Többször is az az érzésem támadt, hogy a történet egy helyben áll és nem halad sem előre sem hátra. Egy könyves Facebook csoportban beszélgettünk erről néhány olvasó társammal, hogy többen is abba akarták hagyni az olvasást a könyv közepén. Egy tanács: NEM SZABAD! Csak a közepe után gyorsulnak fel igazán az események: a halottnak vélt apa megjelenik, új titkok kerülnek napvilágra, egy kisbaba születik meg, tárgyalások sora következik új információk előbukkanása miatt és mindezek fejében egy újkeletű technológia, ami segít Kittynek a beszédben, miután visszatért az emlékezete.

Spoilert tartalmazhat!! 

   A címre utaló magyarázat is elég későn  derül ki. Még kislánykorukban Kitty és legjobb barátnője, Vanessa -a halott kislány, a borító és a fülszöveg ígérete szerint- vérszerződést kötöttek. Vanessanak nem volt testvére, irigyelte Kittytől, hogy neki van egy nővére. Ezért folyamatosan bujtogatta barátnőjét nővére ellen. Kitty nem mert szembeállni barátnőjével, mert az többször is megfenyegette, hogy véget vet a barátságuknak. És egy kislány életében mi a legnagyobb tragédia? Ha egy népszerű és felnőttesen viselkedő barátnő elhagyja és más lányokkal kezd el barátkozni. Viszont egy ponton megelégelte Vanessa bujtogatását és nővére mellé állt. Ez volt a végzetes pont. Ez vezetett egyikük halálához, másikuk súlyos értelmi sérüléseihez, harmadikuk érzelmi sérüléseihez.

SPOILER!!! (Aki még nem olvasta a könyvet és nem szeretné lelőni a poént, ne olvassa tovább!!)

    A happy end sem marad el. Minden rendbe jön, Alisonnak párja lesz a gyerekkori barátja, felneveli a saját és a húga gyerekét, Kitty pedig egy új, a sérüléseihez szakosodott intézetbe kerül, ahol az új orvosi technológiáknak köszönhetően már beszélgetni is tud hasonló betegséggel rendelkező társaival. Viszont volt pár mondat, aminek olvasása közben azt mondogattam magamba: "NE! NE, NE, NE, EZT NE!" Addig véletlenek sorozatának tudtam be az egész történetet, Alison egy áldozat volt, aki hatalmas lelki erőről tanuskodott mindvégig. Azzal a pár mondattal, ami leírja, hogy Ali rendezte így az egészet attól a ponttól kezdve, hogy elvállalta a munkát, nekem kicsit sok volt. Addig Alisont egy ártatlan nőként képzeltem el, aki szenved mégis erős, hiszen megerősítette őt a múltja. De ezután csak egy számító nőt látok, aki bármire képes lehet, akiben nem bíznék meg, mert bármikor hátba szúrhat. Teljesen más megvilágítást kap így az egész történet. Valószínű ezért nem tudtam leülni és megírni eddig ezt a bejegyzést, de ezeket most jó érzés megosztani. Megkönnyebbültem.

Egy idézet a könyvből: 

"A lánytestvérek közötti kapcsolat elég összetett tud lenni. Egyszerre féltékenységgel terhelt és szeretetteljes."

2018. július 6., péntek

Márai Sándor- A gyertyák csonkig égnek


    Ballagásom alkalmából megleptem magamat pár rendelt könyvvel. Közülük az egyik Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye

Egyik barátnőmtől hallottam erről a könyvről és megtetszett a címe. Igen megint a cím alapján vettem könyvet. Nem ez az első alkalom.

Kiadó: Helikon
Oldalszám: 129


Fülszöveg:


"Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az írő stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végig beszélgetek az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikből vádlott, másikukból vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta:egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti."

    Amilyen rövidke épp annyira szép és épp annyira sokáig is olvastam. Ebben közrejátszott hogy fontos vizsga amire közben készülnöm kellett. de így is pár nap alatt befejeztem.

   Az első ami megfogott benne az a líraisága. Ez az első amit Máraitól olvasok De gyönyörűen ír. Olyan szépen fogalmaz. Minden mondatában életbölcsesség rejlik és ebből csak lassan bontakozik ki a cselekmény.
Alapvetően azt mondhatnánk, hogy két szálon futnak az események, két szerkezeti elemre bontható. Az egyik a jelen, két öreg barát találkozása 41 év után. A másik pedig a hajdani ifjúság, ami kibontakozik a jelenben történő beszélgetésből, az emlékek felidézéséből. A körülmények tökéletesek. Az emlékezés főleg az idős korra jellemző, a gyertyafényes éjszaka pedig megadja azt a bennsősséges hangulatot, amely egy ilyen komoly témához illik: egy barátság széthullásának törgénete, árulás és csalás miatt. 4 szereplőnk van, aki fontos: Nini (a dajka), a tábornok (a férj), Konrád (a barát) és Krisztina (a hűtlen feleség és szerető). 

Nini számomra az időt jelképezi. Az idő múlását, annak folytonoszágát. olyan öreg és annyi mindent megélt. Ő dajkálta a tábornokot, még fiatalként, most már a tábornok is öreg, aggastyán és Nini még él. Ez az idő végtelensége. Az időnek nincs kezdete, sem vége.
A tábornok. Akinek minden adott. Vagyon, társadalmi élet, hivatás. 
Konrád a szegény, a művészlélek. Krisztina hozzá hazonlatos. Konrád mutatja be a tábornoknak Krisztinát, így lesz a felesége. De ez nem csak erről szól. Sokak szerint ez a barátság regénye. Valóban barátságról szól? Igazo barátok voltek-e ha egyikük meg akarta ölni a másikat? És nem-e árulók mindletten, mert cserbenhagytak egy nőt a szükségben egyikük a menekülés miatt, másikuk a gőg miatt? Megérte az a magány, amit emiatt a nap miatt elszenvedtek? 

   Milliónyi kérdés felmerül. S ki tudja erre a választ? Talán senki. Talán csak akkor jövünk rá, amikor a gyertyák csonkig égnek.

   
   Nagyon tetszett! Több márait fogok olvasni! 

Egy idézet a könyvből:

A végén nem számít semmit a világ. Csak az számít, ami a szívünkben marad.



2018. július 5., csütörtök

Leiner Laura- Ég veled (Iskolák versenye trilógia #1)

    Azóta olvasom Laura könyveit, mióta berobbant a Szent Johanna Gimivel. Utána megpróbálkoztam a Remek című regényével is, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet és abba is hagytam az olvasását (ami elég ritka nálam, hogy csak úgy a történet közepén abbahagyom). 

 Leiner Laura Ég veled című regényét 2017 decemberében jelent meg az L&L kiadónál. Ez az iskolák versenye című trilógia első része. 





   A történet főszereplője Újvári Hanna, tizenegyedik osztályos diáklány, akit három másik iskolatársával együtt (Lóránt, Bernadett és Zsombi) az iskola igazgatója elküld az Iskolák Országos Versenyére (IOV), amiről egyébként soha senki semmit nem hallott. Hanna életét és mindennapjait meghatározza az, hogy nemrég elveszítette édesanyját. 

    Igazi tiniregényként jellemezném, annak minden tulajdonságával és fordulataival együtt. A szereplők tipikusak és sarkítottak is valamilyen szinten. Zsombi, a félénk és naiv kilencedikes; Lóri, a gyúrós; Bernadett, aki egyszavas válaszokat ad; Hanna, az okos; Máté, aki mindenkivel jóban van; Kornél, a tipikus jófiú; az arany csapat tagjai, a gonoszak; Zoli a pinpongos srác; Titanilla, a cicababa, a hobbiornitológus zenetanár. 
 A való életben is vannak ismerőseink, akiket jellemezni tudunk egy szóval (próbáld csak ki), de nem csak egy dolog adja meg a valónkat. Az igaz, hogy egy tiniregénytől ez elvárható, hiszen nézzük csak meg a célközönséget: tinédzserek. Akik előtte gyerekek voltak és meseregényt olvastak. A meseregény szereplői kizárólag pozitív és negatív kategóriába sorolhatóak be. De a tinik már nem olvasnak meseregényt. Egyrészt ciki, másrészt kinőttek már belőle. Viszont ez a pozitív és negatív kategorizálás megmarad, emellett egy fokkal előre is lépik, azzal, hogy bejön a csalódás. Máté, a mindenkivel jófej és mindenkivel lepacsizós fiú, nem segít és hátat fordít a "barátjának". Laura vagy nagyon sokat tanulmányozta a közönségét vagy nagyon jól ráérzett erre. Egyszóval fantasztikusan csinálta. Kiváncsi vagyok, hogy milyen irányban fognak fejlődni a szereplők a trilógia végére.

   A következő sorokat csak azok olvassák tovább, akik befejezték a regényt! Spoilert tartalmazhat! 

    Ha megengeditek, megpróbálom kitalálni, hogy mi fog még történni a továbbiakban: Kornél és Hanna összejönnek (nyilvánvalóan), viszont egy félreértés és a büszkeségük miatt eltávolodnak egymástól, majd újra egymásra találnak. Zsombi csalódni fog Mátéban (egy hatalmasat), viszont a végére legyőzi önmagát és a naiv kisfiúból magabiztos "nagyfiú" lesz. Bernadett szakítani fog a barátjával, először úgy mutatja a külvilág felé, hogy nem érdekes a dolog, viszont Hannának kiönti a szívét (azt sem tartom kizártnak, hogy a pasi megjelenik az IOV-on). Mátét kiközösítik a napraforgó-viselkedése miatt, majd újra befogadják, de már semmi sem lesz a régi. Az arany csapat megszelídül és leszáll a magas lóról. Hannáék kiesnek a versenyből, de valamilyen csoda folytán, ami még nem volt az IOV történetében tovább folytathatják. 

   Mindenesetre a következő részből majd kiderül, hogy merre haladnak tovább az események.

Random idézet:
– Ez csak egy játék volt.
– Minden az – felelte.

Jan Šmíd- Életem ártatlan örömei

Vigyázat! Spoiler!
         Kedves, Olvasó! Melyek az életed ártatlan örömei? Egy bögre forró kávé? Egy jó könyv? Egy óra csacsogás a legjobb barátoddal? Esetleg a zene keltette megmagyarázhatatlan érzések? Jan Šmíd, cseh kortárs író, betekint ést enged saját, nem mindennapi életének apró, ártatlan örömei közé. 
         Ismerkedjünk meg ezzel a regénnyel!


  Kortárs, de mégsem megszokott. Leginkább így tudnám jellemezni. A Kriterion kiadó, a tőle megszokott egyszerű borítóval állt elő, ami valljuk be: nem igazán figyelemfelkeltő. Maximum a cím, ami megfogja azt a személyt, aki a kezébe veszi. Viszont az Európa könyvkiadó, véleményem szerint, igazán kitett magáért. Abban a pici, gyerekes, de mégis művészi rajzban, ami megjelenik a borítón, mindent elmond. Sugallja a regény minden fontosabb elemét: a nőstény oroszlánt (ami egyben a nőt is szimbolizálja), a környezetet, az autót (ezzel együtt a hosszú utakat), a faházikót (mint a megnyugvást, az otthont).


         De ezek hogy jönnek össze? 
A kedves úriember főhősünk, Nat Jessel, aki történetesen egy „drummer”, vagyis kereskedő és aki mindent kielégítő fehérneműket árusít (többek között) a vadnyugaton. Ez önmagában még nem feltétlenül lehet érdekes egy olvasó, főleg nem egy fiatal olvasó számára. Az izgalmakat viszont már a legelején megkapjuk. Nat egyik utazása során egy nem mindennapi helyzetbe csöppent. Ugyanis rőzsegyűjtés közben (hiszen kereskedelmi útvonalait bejárva nem szállókban töltötte az éjszakákat, hanem természetkedvelőként az ősrégi Fordja mellett egy sátorban) egy fenevad vette üldözőbe. Amiről persze kiderült, hogy ez a fenevad egy szelíd, cirkuszból elkergetett nőstény oroszlán. Tipikus barátkozó sztori az, ami ezután köztük végbement: csak a terhére volt, etetni kellett, ráült az árukra, az oroszlán- akit Eileen-nek nevezett el mint a nőt, akit valaha szeretett, illetve a Fordját, amit szintén szeretett- többször megvédte kalandos utazásai során, megkedvelte, amikor választania kellett az idilli, nyugodt és harmonikus élet között, Elieen-t választotta.
         Időközben sokat megtudunk Nat-ről és életkörülményeiről, hogy mit tesz a mindennapokban, amikor épp nincs úton, hogyan éldegél a saját maga által épített faházban a hegy tetején, mellette egy tavacskával, milyen a kapcsolata az egyetlen családdal, akivel kapcsolatban áll, akiktől a portékáját beszerzi, hogy hogyan unszolják a házasságra, hogy teljesen másként látja Virginia-t, a család lányát, aki időközben felnőtt, gyönyörű nő lett.
         Nat, egyébként, a tipikus remeték életét éli (a kereskedői utazásoktól eltekintve). Saját bevallása szerint, nincs olyan nő, aki azt a primitív életet választaná, a városi kényelem helyett. Viszont nem számolt egy valamivel: Virginia-val, aki levélben értesítette őt arról, hogy férjhez megy. Most, kedves olvasó, hiheted, hogy zöldségeket beszélek és összefüggéstelenül hadoválok össze-vissza, mert a primitív élet vitel és egy kedves ismerős bejelentése, hogy éppen férjhez megy, sehogy sem férnek össze. De a következő idézet (SPOILER!!) mindent megmagyaráz:

„-Még mindig nem értem, Virginia.
Csengő hangon felkacagott.
-Nem ment férjhez? ...
-Nem. Még nem. De azt hiszem, hogy most már hamarosan megteszem.
Rám nézett, és a szeme egész komoly és nagy volt, és gyönyörűen csillogott. Azt hiszem, hogy ezúttal végre megértettem, és szorosan átöleltem.”

Nem mindennapi romantikára és házasságkötésre vallanak a sorok. És mégis. Ettől olyan szép.
Random idézet

         „Úgy este hétkor vagy fél nyolckor, de néha később, eltűnnek a levegőből a bogarak és a madarak, és egyszerre végtelen, majdnem tapintható csend támad körös-körül. Már sokszor gondolkoztam azon, mi lehet az oka. Honnan ez a hirtelen változás? Hová lesz minden élet, minden zaj, minden lépés, minden hang, minden lélegzet? Nem tudom. Talán a nappali bogarak és madarak elmennek aludni, az éjjeliek pedig még csak ébredeznek.”

Jane Corry- A férjem felesége

  Be kell vallanom, elég gyakran választok könyvet cím és borító alapján. A legutolsó elolvasott könyvnél is így volt. Teljesen ismeretlen író, semmit nem hallottam még a regényről sem. De nem izgalmas ez a cím? A férjem felesége. Egy könnyed olvasmányra számítottam, egy kis szerelmi háromszögre, melyre még vágytam is az utóbbi időben olvasott magyar klasszikusok után (Jókai, Gárdonyi). Ezzel szemben igencsak feladta a leckét számomra.
 Vigyázat! Spoiler!


       A regény elején elég lassan folynak az események a látszólag idilli családokban. Egyszerre két családba kapunk betekintést: Lily és Ed egy angol városban élnek, friss házasok, Lily ügyvéd, Ed művész; ugyanabban a házban, de másik lakásban élő család tagjai Carla, a 9 éves kislány és édesanyja. Mint mondtam, a két család élete csak látszólag idilli. Mindenki életét megnehetíti a sok titok és hazugság. A sötét múltat csak nagyon lassan, a történetszálakba belebonyolodva fedezzük fel, amivel jobban megérthetjük a szereplők viselkedését.
Olyan későn és olyan nehezen olvashatunk a múltról és mégis, miután megvan, mintha minden egy állandó körforgás lenne. Minden esemény újból és újból megismétlődik. Lily örökbefogadott testvére, aki Asperger-szindrómás, első gyilkossági perében a védence is ebben szenved, sőt, még a később Eddel közös gyerekük is (vagy a védenccel közös gyerek, ez nem derül ki, viszont elég nagy rá az esély). Másik részről viszont Carla anyukája egy nős pasas szeretője, később Carla is egy nős férfi szeretője, majd felesége lesz: Edé. Carla is védőügyvéd lesz, mint Lily. Közös ismerősük, Carla anyukájának szeretője, Lily munkatársa. 
 
Az írónő, Jane Corry 
Eddig nem sok pszicho-thrillert olvastam, de ez nagyon megfogott. Van egy kis A lány a vonaton féle beütése. Főleg azért, mert a cselekmény két szempontból van megírva. Míg Lily szemszöge egyes szám, első személyű, addig Carlaé egyes szám harmadik személyű. Nem jöttem rá, hogy ez csupán a könnyebb megkülönböztetés miatt van így, vagy van valami más oka is. (?) 
A könyv olvasása közben végig azt vártam, hogy Lily mikor szökik el Olaszországba Joeval, a védencével (akiről kiderül, hogy mégsem teljesen ártatlan az őt vádolt gyilkossági ügyben és aki "feláldozta" magát ügyvédje miatt), de ez túl kiszámítható lett volna. Ehelyett Joe sokkal többet tett Lilyért. 
Lehet ezért is tetszett annyira, mert nem volt kiszámítható. Az utolsó fejezetek elolvasása után döbbenten ültem magam elé bámulva. Pont ezt keresem a könyvekben és a filmekben. 

Azt hiszem ezután több pszicho-thrillert fogok olvasni. 

Random idézet:

"Két ártatlan kis hazugság. Hogy megkímélje egyik ember a másikat. Pontosan így kezdődik. Kicsiben. Jó szándéktól vezérelve. Aztán elhatalmasodik."

2018. július 4., szerda

David Levithan- Nap nap után

Voltatok már úgy, hogy mások helyébe képzeltétek magatokat? Megpróbáltátok kitalálni a gondolatait, az emlékeit, szokásait. Vagy például más bőrébe bújni és úgy viselkedni, mint ő? Mi lenne ha egyszer csak más ember bőrében ébrednél? Ha az emlékei zegzugaiba is beleláthatnál... Mi mindent kipróbálhatnál! Mennyi élmény és tapasztalat! De minden jóban van valami rossz, ahogy a mondás is tartja. Mi lenne ha végig kellene vinned az egész napját úgy, hogy közben tudod, hogy te te vagy és nem ő? Csupán a test az övé. A lélek a tied. És mi van akkor, ha egy beteg ember testében kötnél ki Vagy éppen egy nagy traumát átéltébe? Akkor is olyan szuper lenne? Amikor az emberek napról napra változnak körülötted és semmi sem állandó... Már nem is annyira jó ez az egész...
 

 
 Erre a gondolatmenetre építette fel David Levithan, amerikai író, a Nap nap után című young adult, fantasy regényét.   
Spoiler
A történet A-ról szól, aki minden éjfélkor átvándorol egy tizenéves fiatal testébe, elnyomva annak személyiségét, lelkét. A gazdatest (nagyon csúnyán hangzik ez így) emlékeihez hozzáfér, viszont érzelmeihez nem. Reggel felkel, első dolga tudatosítani, hogy milyen nemű, mi a neve, mit kell tennie aznap. Az test emlékeiben megkeresi, hogy hogyan indulnak a reggelei, hol tartja a ruháit, hol tartják a kulcsot merre van az iskola, milyen órái lesznek aznap, hogy hívják a legjobb barátját. Szóval megpróbál úgy viselkedni, mint az az ember, akinek a testében éppen van. Ez egészen addig működik is, ameddig Justin testében meg nem ismeri Rhiannont, Justin barátnőjét. Rhiannon szerelem első látásra. A-t aznap nem érdekli, hogy Justint meghazudtoló romantikával szökik meg a lánnyal a suliból és mennek le az óceánpartra. Szerelmes lesz. Ezután bárki testébe költözik is a lányt keresi. Rhiannon állandósul a folyton változó életében. 
  A nem tudja, hogy ő az egyedüli vagy vannak hozzá


hasonlóak is. Próbálja titokban tartani létezését. Nem akar kísérleti báránnyá válni. Létezése így titokban is marad egészen addig, ameddig Nathan bőrében el nem megy egy buliba, hogy Rhiannonnal találkozhasson. Persze éjfélkor kifut az időből és az autópálya szélére húzódva hagyja el a testét. Nathan másnap felébredve nem érti mi is történt vele, hogy miért lopta el szülei autóját, mit keresett egy buliban, mikor ő nem is ilyen. Érzi, hogy valami nem volt rendben vele, A keresésére, jobban mondva üldözésére adja a fejét bevonva az egyházat és a sajtót is mondva, hogy az ördög szállta meg. 
Spoiler vége! 
    A felfedi kilétét? Rhiannon elhagyja Justint? Vállalja a kapcsolatot A-val? Vannak még mások is A-hoz hasonlók? Kapcsolatba tud-e velük lépni? 
    Ezeket a kérdéseket mindenesetre meghagyom a kedves olvasóknak, nem lövök le minden poént. Keressék meg maguk rájuk a választ. Remélem felkeltettem az érdeklődésüket.
     Csak ajánlani tudom mindenkinek. Először picit fura volt, el kellett vonatkoztatnom a racionalitástól, de amikor ez megtörtént teljességgel tudtam élvezni a történetet. Bár egy fantasytól éppen ez várható el. A regény második kötetének a címe Egy másik nap, amelyik Rhiannon szemszögéből írja le az eseményeket. 
    Azonos címmel (Nap nap után) 2018-ban film is készült a regény alapján.
Random idézet
-Rengeteg oka lehet, amiért valaki benn ragad egy kapcsolatban- magyaráztam. - Félelem az egyedülléttől. Félelem attól, hogy felrúgjuk a jól berendezett életünket. Inkább ragaszkodunk ahhoz, ami épp hogy megfelelő, mert nem tudjuk, kaphatunk-e jobbat. Esetleg működik bennünk az irracionális meggyőződés, hogy jobbá válik minden. Pedig tudjuk jól, hogy a srác képtelen rá.

Piper Kerman- Orange ​Is the New Black – Túlélni a női börtönt

      Az Orange is the new black nevű sorozatra böngészés közben bukkantam rá egyszer, amikor épp sorozatokat kerestem magamnak. Nem tulaj...