Piper Kerman- Orange ​Is the New Black – Túlélni a női börtönt

      Az Orange is the new black nevű sorozatra böngészés közben bukkantam rá egyszer, amikor épp sorozatokat kerestem magamnak. Nem tulajdonítottam neki túl sok figyelmet. Később egyik barátnőm ajánlotta. Viccesnek írta le. Akkor már nem volt időm új sorozatba belekezdeni, jegeltem ezt az Orange- témát. Majd másik alkalommal ugyancsak böngészés közben (igen, tudom. Túl sokat böngészem a netet) akadtam rá az Orange is the new black című könyv sorozatos borítójára, amikor leesett a tantusz. Ez a sorozat KÖNYV alapján készült, ráadásul a könyv IGAZ TÖRTÉNET. Nem haboztam: rögtön belekezdtem. Ez volt a 2019-re áthozott könyvek egyik, amikről egy korábbi bejegyzésemben már beszéltem (ITT olvashattok róla)

Kiadás dátuma: 2010

Piper ​Kerman szép karrierrel büszkélkedhet, tartós kapcsolatban él, szeretetteli családi légkör veszi körül. Az égvilágon semmi sem emlékeztet benne arra a vakmerő, fiatal lányra, akire annak idején, úgy tíz évvel ezelőtt egy bőröndnyi drogpénz csempészését bízták. De a múltja nem ereszti. A jól szituált nő, zsebében egy híres magánegyetem diplomájával most csak a 11187424-es számú fogvatartott a connecticuti Danbury szövetségi börtönében. 15 hónapra ítélték, és most egyike annak a több millió embernek, akiket az Egyesült Államok büntetés-végrehajtási rendszere magába szippant. Az első meztelen motozástól a szabadulásig Kerman megtanul alkalmazkodni e furcsa világ szigorú viselkedésmintáihoz és légből kapott szabályrendszeréhez. A társadalom minden közegéből akadnak itt nők. Apró figyelmességekkel, szikár bölcsességekkel és az elfogadottság élményével ajándékozzák meg Kermant. Szívszorító, vicces, olykor felháborító Kerman története, melynek során bepillanthat az olvasó egy női börtön mindennapjaiba. Megtudhatjuk, milyen dolgokért kerül annyi nő hűvösre, és mi történik velük odabenn. 

     Úgy gondolom, hogy az emberek fantáziáját foglalkoztatja a börtön gondolata. 

Milyen lehet bent? Milyenek a cellák? Kikkel zárják össze az embert? Mit lehet ott csinálni? Milyen programok vannak? Mennyire szabad bent az ember? Tényleg olyan szörnyű, mint ahogy elgondoljuk?Hogyan hatna rám? Hogy működik a látogatottság? Kik látogatnának meg? Szégyenkeznének-e miattam a szeretteim? Milyen lehet a kapcsolatom a bentiekkel? Bánthatnak? Biztonságban leszek? Mi lesz velem ha kijövök? 

      Persze ezek a tényezők országonként és börtönönként eltérőek, de az alap ugyanaz: bezártság és szabadságvesztés.  

     A kérdéseinkre némi humorral fűszerezett választ kapunk. Kerman úgy írja le saját börtönbeli élményeit és az oda vezető útját, hogy tökéletesen bele tudjuk képzelni magunkat a helyébe. Persze, tudom, hogy ez az olvasás egyik fő lényege, de ennél a könyvnél fokozottabban jelentkezett nálam ez az élmény. Kerman fiatalkorában elkövetett csekélynek mondható vétsége miatt került börtönbe, ezért nagyon szimpatikus és intelligens szereplő.  Az ő szemein keresztül látjuk az eseményeket. Az első néhány oldal után egyetlen kérdés merült fel bennem: átlagosnak mondható nő, hogy tud ilyen jól írni. Igazán magával ragadó történet. A téma miatt vontatottságra számítottam, viszont kellemesen csalódtam. Vontatottságról szó sincs, sőt, elég dinamikus történet. Mindenképpen megéri elolvasni. Tanulságos, szórakoztató, érdekfeszítő. 

    A könyvből készült sorozatba (aminek hetedik!!! befejezőévada idén, 2019-ben jön ki, tehát jóval meghaladta a könyv eseményeit)  sajnos még nem volt időm belekezdeni, de mindenképp a listám élén szerepel. Ha egyszer időmilliomos leszek (vagy vége lesz a most elkezdett és nézett sorozataimnak), mindenképpen sort kerítek majd rá!

Véletlenszerű idézet a könyvből

Becky Albertalli- Simon ​és a Homo Sapiens-lobbi

Tudom, hogy eltűntem egy időre, de most itt vagyok és igencsak meg kell erőltetnem a memóriámat, hogy felelevenítsem Simon történetét. 

    Ismét köszönetet kell mondanom a Facebboknak és Instagramnak, amiért olyan sok könyvmoly osztja meg olvasási élményeit, s ha csak átfutom ezeket platformokat bennem maradnak bizonyos könyvek borítói/ címei, amiknek aztán nem tudok ellenállni.Így jött a képbe a Simon és a Homo sapiens-lobbi. 

Nem is értettem, mi ez a cím. Azt hittem valami humoros kis történet, amin szétröhöghetem a fejem, már a borítóból is valami hasonlót szűrtem le. Humorban nem volt hiány, viszont emellett komoly témákat is feszeget ez a regény. 

*Spoilert tartalmazhat!*

Fülszöveg

Eredeti cím: Simon vs the Homo Sapiens Agenda
Eredeti megjelenés éve: 2015

"Sokak ​szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami közt

udottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…

Becky Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és hát mit tagadjuk, a fiúk is."

    De most őszintén! Ennél nagyszerűbb borítót rég nem láttam. Tuti benne van a Top 10 könyves borító  listáján az én véleményem szerint. 

    Eddig ez az első homoszexualitással kapcsolatos könyvem, amiben főszálon fut ez a vonal. Napjainkban egyre jobban előtérbe kerül ez a téma, és sajnos a utálkozók is ezzel együtt. Az utálkozás hátterében legtöbbször a hozzá nem értés és a tudatlanság áll, mint egyébként az élet sok más területén is. Ezért tartom fontosnak és szuper dolognak az ilyen könyvek megjelenését. Sok embernek segíthet a felismerésben, de legfőképpen az elfogadásban. 
Ugye a könyv főszereplője Simon, aki átlagos középiskolás fiú,  barátokkal, színjátszókörrel, tipikus középsulis problémákkal, aki imádja az Oreot, viszont egy nagyon mély titkot hordoz magával. Illetve kettőt. Az egyik az, hogy e-mailezget egy bizonyos Blue nevű fiúval a sulijából, akiről csak annyit tud, hogy meleg, a másik pedig az, hogy ő maga is meleg és a coming-out-ra készül. Vagyis a NAGY BEJELENTÉSre. Simon-nak egyébként szuper szülei vannak, megértőek is viccesek, bizonyos mértékben  a saját szüleimre hasonlítanak, egyszerűen imádtam őket.
Viszont mindkét titkát megtudta valaki, aki nem túl szépen fel is használta ellene. Ami kicsit megnehezítette szegényke életét.
    Szerettem ebben a könyvben, hogy nem tipikus love story. Ha valaki megkérdezte, hogy mit olvasok azt tudtam mondani, hogy egy homoszexualitásról szóló könyvet, ami sokkal jobban és érdekesebben hangzott, mintha azt mondtam volna, egy fiúról és egy lányról, akik összejöttek. Annyira tipikus. A romantikus könyvek 99%-a erről szól. Egy sémára épülve. Hiába vágyom rá néha, nem adják meg ugyanazt az élményt, mint egy másik szerelemről szóló könyv. Mint például Simon és a Homo Sapiens Lobbi.Emellett imádom, hogy az elfogadásra tanít és valamit ad az olvasóinak legyen az fiatal tizenéves, akár az idősebb korosztály tagja. 

A könyvből film is készült KSZI, Simon címmel, amit azóta meg akarok nézni, mióta elolvastam a könyvet, de valahogy az olvasás mindig jobban vonz, mint a filmnézés. Viszont az előzetes meghozta a kedvem. Itt tudjátok megtekinteni:

"Az, ha valaki magabiztos férfi, még nem jelenti azt, hogy heteró."