A következő címkéjű bejegyzések mutatása: young-adult. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: young-adult. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. július 20., péntek

Estelle Maskame: DIMILY trilógia

                                                Fülszöveg


"Amikor a tizenhat éves Eden Munro beleegyezik, hogy a nyarat a rég nem látott apjánál tölti a kaliforniai Santa Monicában, még nem sejti, mi vár rá. Eden szülei elváltak, és az apja új családot alapított. Ezt azt jelenti, hogy Eden találkozik a három mostohatestvérével.
A legidősebb, Tyler Bruce, egy heves természetű, hatalmas egójú problémás kamasz, aki mindenben szöges ellentéte Edennek. A fiatal lány nemsokára egy új élményekkel teli világban találja magát, mert Tyler baráti köre úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi a jövevényt. A legnagyobb rejtélyt Tyler jelenti számára, és minél jobban próbálja megérteni a fiút, annál jobban megtetszik neki. Pedig pont a mostohatestvérébe nem lenne szabad beleszeretnie.
A helyzetet tovább bonyolítja Tyler levakarhatatlan barátnője meg egy srác, aki azonnal szemet vet Edenre. Sok titok, sok hazugság, és rengeteg dráma van a háttérben. Vajon Eden le tudja győzni az érzéseit? És sikerül kiderítenie az igazságot Tylerrel kapcsolatban?"


  Már nem is emlékszem, hogy hogyan akadtam rá. Valószínűleg csak böngésztem a neten és ráakadtam. Egy könnyed nyári olvasmányra számítottam, amit meg is kaptam.
        Őszintén nem tudom, hogy mi fogott meg benne. A könnyen olvashatósága, az alapsztori vagy csak simán más volt a sok szakkönyv után, amit az utóbbi időben olvastam? Lehet, hogy így minden összevetve. Valamiért nem tudtam letenni a könyvet. Ha nappal nem volt időm, éjjel vettem a kezembe és faltam a sorokat. Így viszonylag hamar végeztem is vele. 
    Az alapsztori egy nem mindennapi esemény, amely a mindennapi élet keretei között bontakozik ki. A tipikus tinik életét elő Santa Monica-i fiatalok életébe csöppen bele Eden, a visszafogott Portland-i lány, aki akaratlanul is beleszeret mostohatestvérébe, a problémás, folyton balhézó Tyler-be. Ezek a fiatalok buliznak, alkoholt és drogot fogyasztanak, nem riadnak vissza az enyhe bűnözéstől sem. Az első rész tulajdonképpen Edes és Tyler egymásra találását mutatja be, amelyet számos tényező megnehezít. Többek között Tiffani, Tyler pszichopata barátnője, aki a későbbiekben sem hagy békét a mostohatestvérpárnak. 
Hiába tetszett, de akaratlanul sem tudok szemet hunyni az írói hibák fölött. Az igazszág az, hogy egyet vettem észre, ami nagyon szemet szúrt, s többször is visszaolvastam azt a bizonyos részt. Az én példányomban elég furcsa időszakban lövik ki a tűzijátékot. A július 4-ei  jelenet alatt ugyanis a lezárt folyosón tartózkodik a szerelmespár. Fellövik a tűzijátékot (amivel nem foglalkoznak) s utána Tyler arcára rásüt az éppen lemenő nap. Világosítsatok fel! Van olyan tűzijáték, amit világosban lőnek fel? Ha igen, akkor elnézést kérek, de ez nekem sehogy sem érthető. Ezen kívül lehet, hogy van még más is, de mivel a regényt többnyire félálomban olvastam és csak a cselekményre koncentráltam, nem vettem észre mást. Viszont a második részben, a Mondtam már, hogy szükségem van rád?-ban igen!

De előtte:
                      Fülszöveg

 "Eltelt egy év azóta, hogy a tizennyolc éves Eden Munro utoljára látta Tyler Bruce-t, a mostohatestvérét… és a titkos szerelmét. A családjuk kedvéért véget vetettek a kapcsolatuknak, Eden mégis izgatott lesz, amikor Tyler meghívja magához, hogy töltse vele a nyarat New Yorkban.
Eden már megtalálta a boldogságot a barátjával, Deannel, és úgy gondolja, hogy Tyler is biztosan továbblépett. De miközben eltöltenek egy hosszú, forró nyarat a sosem alvó, izgalmas városban, hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem felejtették el egymást. Vajon ellen tudnak állni a csábításnak?
Estelle Maskame fantasztikus DIMILY-trilógiájának második részében Tyler és Eden felvállalja az érzéseit, és el kell dönteniük, mit tegyenek ezután. Elég erős a szerelmük, hogy elviseljék a rájuk váró kihívásokat?"

   Szóval ez a rész már kevésbé tetszett. Hurrá, végre megint együtt vannak, de maga az író sem tudta eldönteni, hogy mikor is volt Tyler New York-ba költözése előtti utolsó csókjuk. Néha egy, néha két évet emleget, holott világos, hogy egy éve. A másik ilyen észrevételem pedig Tyler nadrágja (ez viccesen hangzik). Talán a Central Parkba igyekeztek, amikor otthon Tyler vászonnadrágot vett fel, később mégis a farmernadrágja zsebébe csúsztatta a kezét. Talán átöltözött valahol a metró fele igyekezve. Furcsa. Viszont még mindig olvasható volt, annak ellenére is, hogy az első rész jobban tetszett. 
    A kedvenc szereplőm egyértelműen Snake volt. Egyedi humorával és enyhe alkoholizmusával, lustaságával az egyik legviccesebb figura az egész trilógiában. 
Az újra egymásra talált szerelmes élete New York-ban sem fenékig tejfel. Titkolóznak új és regi barátaik előtt is, ameddig el nem döntik, hogy felvállalják kapcsolatukat mindenki előtt. De vajon jó ötlet?
 

A trilógia harmadik része: Mondtam már, hogy hiányzol?



"Egy éve már, hogy Eden utoljára beszélt Tylerrel. Még mindig haragszik rá, amiért tavaly nyáron olyan hirtelen faképnél hagyta, és igyekszik mindent elkövetni, hogy továbblépjen, és gondtalan diákként folytassa az életét a Chicagói Egyetemen. A tanév végén visszatér Santa Monicába, de nem ő az egyetlen, aki úgy dönt, hogy hazautazik a nyárra…
Edennek egyedül kellett szembenéznie botrányos bejelentésük következményeivel, és egy szétzilált család minden problémájával, ezért úgy dönt, hogy nem foglalkozik Tylerrel, amikor az újra felbukkan a városban.
De hol volt Tyler? És Eden tényleg továbblépett már, vagy csak el akarja hitetni magával, hogy már nem érdekli a fiú? Lehet, hogy Tyler és Eden képes lesz legyőzni a család ellenállását, és minden nehézség ellenére megtalálja végre a boldogságot?"
     Egyértelműen az a rész ez, amelyik a legkevésbé tetszett. Nekem már kicsit terhes volt, hogy Tyler és Eden így kínlódnak. Emellett pedig Eden apja volt csak az igazán kiakasztó. Tényleg van ilyen gyerekesen viselkedő felnőtt, aki saját maga okozta problémák miatt viselkedik így a lányával? És Chase? Tyler legkisebb öccse? Tényleg ilyen naiv? Középiskolába megy, könyörgöm! Miért rekesztik ki mindenből? Elég nagy már hozzá, hogy megértse miért veszekszik mindig mindenki mindenkivel. Az ő háta mögött nem suttogtak, mint Jamie és Eden háta mögött. A szereplőkkel nem vagyok kibékülve. Csak Tylerrel és Ellaval, a mostohaanyuval, aki nem is annyira mostoha. Ők ketten, akik igazán kidolgozott karakterek, akik fejlődnek és tesznek valamit a dolgok előrehaladása érdekében. A többiek mintha csak egy helyben ácsorognának. 
   Mivel ez a befejező rész, nagyon kíváncsi voltam a befejezésre. És én mondom, hogy semmi bajom a nyálas részekkel, sőt! Lányként kifejezetten szeretem a kissé nyálas epizódokat. De ennek a könyvnek a befejezése valami borzalmas. Igen. Tudom, hogy happy end, meg minden. De...? A szereplőktől és a nyálas befejezéstől eltekintve viszont olvasható volt. Bár vártam, hogy túl legyek rajta. 

2018. július 4., szerda

David Levithan- Nap nap után

Voltatok már úgy, hogy mások helyébe képzeltétek magatokat? Megpróbáltátok kitalálni a gondolatait, az emlékeit, szokásait. Vagy például más bőrébe bújni és úgy viselkedni, mint ő? Mi lenne ha egyszer csak más ember bőrében ébrednél? Ha az emlékei zegzugaiba is beleláthatnál... Mi mindent kipróbálhatnál! Mennyi élmény és tapasztalat! De minden jóban van valami rossz, ahogy a mondás is tartja. Mi lenne ha végig kellene vinned az egész napját úgy, hogy közben tudod, hogy te te vagy és nem ő? Csupán a test az övé. A lélek a tied. És mi van akkor, ha egy beteg ember testében kötnél ki Vagy éppen egy nagy traumát átéltébe? Akkor is olyan szuper lenne? Amikor az emberek napról napra változnak körülötted és semmi sem állandó... Már nem is annyira jó ez az egész...
 

 
 Erre a gondolatmenetre építette fel David Levithan, amerikai író, a Nap nap után című young adult, fantasy regényét.   
Spoiler
A történet A-ról szól, aki minden éjfélkor átvándorol egy tizenéves fiatal testébe, elnyomva annak személyiségét, lelkét. A gazdatest (nagyon csúnyán hangzik ez így) emlékeihez hozzáfér, viszont érzelmeihez nem. Reggel felkel, első dolga tudatosítani, hogy milyen nemű, mi a neve, mit kell tennie aznap. Az test emlékeiben megkeresi, hogy hogyan indulnak a reggelei, hol tartja a ruháit, hol tartják a kulcsot merre van az iskola, milyen órái lesznek aznap, hogy hívják a legjobb barátját. Szóval megpróbál úgy viselkedni, mint az az ember, akinek a testében éppen van. Ez egészen addig működik is, ameddig Justin testében meg nem ismeri Rhiannont, Justin barátnőjét. Rhiannon szerelem első látásra. A-t aznap nem érdekli, hogy Justint meghazudtoló romantikával szökik meg a lánnyal a suliból és mennek le az óceánpartra. Szerelmes lesz. Ezután bárki testébe költözik is a lányt keresi. Rhiannon állandósul a folyton változó életében. 
  A nem tudja, hogy ő az egyedüli vagy vannak hozzá


hasonlóak is. Próbálja titokban tartani létezését. Nem akar kísérleti báránnyá válni. Létezése így titokban is marad egészen addig, ameddig Nathan bőrében el nem megy egy buliba, hogy Rhiannonnal találkozhasson. Persze éjfélkor kifut az időből és az autópálya szélére húzódva hagyja el a testét. Nathan másnap felébredve nem érti mi is történt vele, hogy miért lopta el szülei autóját, mit keresett egy buliban, mikor ő nem is ilyen. Érzi, hogy valami nem volt rendben vele, A keresésére, jobban mondva üldözésére adja a fejét bevonva az egyházat és a sajtót is mondva, hogy az ördög szállta meg. 
Spoiler vége! 
    A felfedi kilétét? Rhiannon elhagyja Justint? Vállalja a kapcsolatot A-val? Vannak még mások is A-hoz hasonlók? Kapcsolatba tud-e velük lépni? 
    Ezeket a kérdéseket mindenesetre meghagyom a kedves olvasóknak, nem lövök le minden poént. Keressék meg maguk rájuk a választ. Remélem felkeltettem az érdeklődésüket.
     Csak ajánlani tudom mindenkinek. Először picit fura volt, el kellett vonatkoztatnom a racionalitástól, de amikor ez megtörtént teljességgel tudtam élvezni a történetet. Bár egy fantasytól éppen ez várható el. A regény második kötetének a címe Egy másik nap, amelyik Rhiannon szemszögéből írja le az eseményeket. 
    Azonos címmel (Nap nap után) 2018-ban film is készült a regény alapján.
Random idézet
-Rengeteg oka lehet, amiért valaki benn ragad egy kapcsolatban- magyaráztam. - Félelem az egyedülléttől. Félelem attól, hogy felrúgjuk a jól berendezett életünket. Inkább ragaszkodunk ahhoz, ami épp hogy megfelelő, mert nem tudjuk, kaphatunk-e jobbat. Esetleg működik bennünk az irracionális meggyőződés, hogy jobbá válik minden. Pedig tudjuk jól, hogy a srác képtelen rá.

Piper Kerman- Orange ​Is the New Black – Túlélni a női börtönt

      Az Orange is the new black nevű sorozatra böngészés közben bukkantam rá egyszer, amikor épp sorozatokat kerestem magamnak. Nem tulaj...