Márai Sándor- A gyertyák csonkig égnek

    Ballagásom alkalmából megleptem magamat pár rendelt könyvvel. Közülük az egyik Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye

Egyik barátnőmtől hallottam erről a könyvről és megtetszett a címe. Igen megint a cím alapján vettem könyvet. Nem ez az első alkalom.

Kiadó: Helikon
Oldalszám: 129

Fülszöveg:

"Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az írő stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végig beszélgetek az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikből vádlott, másikukból vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta:egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti."

    Amilyen rövidke épp annyira szép és épp annyira sokáig is olvastam. Ebben közrejátszott hogy fontos vizsga amire közben készülnöm kellett. de így is pár nap alatt befejeztem.

   Az első ami megfogott benne az a líraisága. Ez az első amit Máraitól olvasok De gyönyörűen ír. Olyan szépen fogalmaz. Minden mondatában életbölcsesség rejlik és ebből csak lassan bontakozik ki a cselekmény.

Alapvetően azt mondhatnánk, hogy két szálon futnak az események, két szerkezeti elemre bontható. Az egyik a jelen, két öreg barát találkozása 41 év után. A másik pedig a hajdani ifjúság, ami kibontakozik a jelenben történő beszélgetésből, az emlékek felidézéséből. A körülmények tökéletesek. Az emlékezés főleg az idős korra jellemző, a gyertyafényes éjszaka pedig megadja azt a bennsősséges hangulatot, amely egy ilyen komoly témához illik: egy barátság széthullásának törgénete, árulás és csalás miatt. 4 szereplőnk van, aki fontos: Nini (a dajka), a tábornok (a férj), Konrád (a barát) és Krisztina (a hűtlen feleség és szerető). 

Nini számomra az időt jelképezi. Az idő múlását, annak folytonoszágát. olyan öreg és annyi mindent megélt. Ő dajkálta a tábornokot, még fiatalként, most már a tábornok is öreg, aggastyán és Nini még él. Ez az idő végtelensége. Az időnek nincs kezdete, sem vége.

A tábornok. Akinek minden adott. Vagyon, társadalmi élet, hivatás. 

Konrád a szegény, a művészlélek. Krisztina hozzá hazonlatos. Konrád mutatja be a tábornoknak Krisztinát, így lesz a felesége. De ez nem csak erről szól. Sokak szerint ez a barátság regénye. Valóban barátságról szól? Igazo barátok voltek-e ha egyikük meg akarta ölni a másikat? És nem-e árulók mindletten, mert cserbenhagytak egy nőt a szükségben egyikük a menekülés miatt, másikuk a gőg miatt? Megérte az a magány, amit emiatt a nap miatt elszenvedtek? 

   Milliónyi kérdés felmerül. S ki tudja erre a választ? Talán senki. Talán csak akkor jövünk rá, amikor a gyertyák csonkig égnek.

   

   Nagyon tetszett! Több márait fogok olvasni! 

Egy idézet a könyvből:

A végén nem számít semmit a világ. Csak az számít, ami a szívünkben marad.

Jan Šmíd- Életem ártatlan örömei

Vigyázat! Spoiler!

         Kedves, Olvasó! Melyek az életed ártatlan örömei? Egy bögre forró kávé? Egy jó könyv? Egy óra csacsogás a legjobb barátoddal? Esetleg a zene keltette megmagyarázhatatlan érzések? Jan Šmíd, cseh kortárs író, betekint ést enged saját, nem mindennapi életének apró, ártatlan örömei közé. 

         Ismerkedjünk meg ezzel a regénnyel!

  Kortárs, de mégsem megszokott. Leginkább így tudnám jellemezni. A Kriterion kiadó, a tőle megszokott egyszerű borítóval állt elő, ami valljuk be: nem igazán figyelemfelkeltő. Maximum a cím, ami megfogja azt a személyt, aki a kezébe veszi. Viszont az Európa könyvkiadó, véleményem szerint, igazán kitett magáért. Abban a pici, gyerekes, de mégis művészi rajzban, ami megjelenik a borítón, mindent elmond. Sugallja a regény minden fontosabb elemét: a nőstény oroszlánt (ami egyben a nőt is szimbolizálja), a környezetet, az autót (ezzel együtt a hosszú utakat), a faházikót (mint a megnyugvást, az otthont).

         De ezek hogy jönnek össze? 

A kedves úriember főhősünk, Nat Jessel, aki történetesen egy „drummer”, vagyis kereskedő és aki mindent kielégítő fehérneműket árusít (többek között) a vadnyugaton. Ez önmagában még nem feltétlenül lehet érdekes egy olvasó, főleg nem egy fiatal olvasó számára. Az izgalmakat viszont már a legelején megkapjuk. Nat egyik utazása során egy nem mindennapi helyzetbe csöppent. Ugyanis rőzsegyűjtés közben (hiszen kereskedelmi útvonalait bejárva nem szállókban töltötte az éjszakákat, hanem természetkedvelőként az ősrégi Fordja mellett egy sátorban) egy fenevad vette üldözőbe. Amiről persze kiderült, hogy ez a fenevad egy szelíd, cirkuszból elkergetett nőstény oroszlán. Tipikus barátkozó sztori az, ami ezután köztük végbement: csak a terhére volt, etetni kellett, ráült az árukra, az oroszlán- akit Eileen-nek nevezett el mint a nőt, akit valaha szeretett, illetve a Fordját, amit szintén szeretett- többször megvédte kalandos utazásai során, megkedvelte, amikor választania kellett az idilli, nyugodt és harmonikus élet között, Elieen-t választotta.

         Időközben sokat megtudunk Nat-ről és életkörülményeiről, hogy mit tesz a mindennapokban, amikor épp nincs úton, hogyan éldegél a saját maga által épített faházban a hegy tetején, mellette egy tavacskával, milyen a kapcsolata az egyetlen családdal, akivel kapcsolatban áll, akiktől a portékáját beszerzi, hogy hogyan unszolják a házasságra, hogy teljesen másként látja Virginia-t, a család lányát, aki időközben felnőtt, gyönyörű nő lett.

         Nat, egyébként, a tipikus remeték életét éli (a kereskedői utazásoktól eltekintve). Saját bevallása szerint, nincs olyan nő, aki azt a primitív életet választaná, a városi kényelem helyett. Viszont nem számolt egy valamivel: Virginia-val, aki levélben értesítette őt arról, hogy férjhez megy. Most, kedves olvasó, hiheted, hogy zöldségeket beszélek és összefüggéstelenül hadoválok össze-vissza, mert a primitív élet vitel és egy kedves ismerős bejelentése, hogy éppen férjhez megy, sehogy sem férnek össze. De a következő idézet (SPOILER!!) mindent megmagyaráz:

„-Még mindig nem értem, Virginia.

Csengő hangon felkacagott.

-Nem ment férjhez? ...

-Nem. Még nem. De azt hiszem, hogy most már hamarosan megteszem.

Rám nézett, és a szeme egész komoly és nagy volt, és gyönyörűen csillogott. Azt hiszem, hogy ezúttal végre megértettem, és szorosan átöleltem.”

Nem mindennapi romantikára és házasságkötésre vallanak a sorok. És mégis. Ettől olyan szép.

Random idézet

         „Úgy este hétkor vagy fél nyolckor, de néha később, eltűnnek a levegőből a bogarak és a madarak, és egyszerre végtelen, majdnem tapintható csend támad körös-körül. Már sokszor gondolkoztam azon, mi lehet az oka. Honnan ez a hirtelen változás? Hová lesz minden élet, minden zaj, minden lépés, minden hang, minden lélegzet? Nem tudom. Talán a nappali bogarak és madarak elmennek aludni, az éjjeliek pedig még csak ébredeznek.”