Jane Hawking- Utazás a végtelenbe

    A már annyiszor emlegetett Nyári Book Haul bejegyzésben már találkozhattatok ezzel a könyvvel. Először a filmet láttam még évekkel ezelőtt, melynek a címe A mindenség elmélete. Úgy fogtam neki, hogy nem is tudtam, kiről szól sőt, Stephen Hawking

Eredeti cím: Travelling to Infinity
Első megjelenés: 2007

(ugyanis a film és a könyv is Stephen Hawking és első felesége Jane Hawking életét meséli el) nevét hallottam, de nem tudtam betegségéről sem. Mindenesetre egy zseniális filmnek tartottam és nagy hatással volt rám. Tudjátok, az a jó film, aminek megnézése után szó nélkül ültök még pár percig és elgondolkodtok az életeteken kimeredt szemekkel, miközben a fejeteket fogjátok. Na ez a film pont olyan volt. Nem hiába kapott két Golden Globe és egy Oscar-díjat is. A könyv létezéséről elég későn szereztem tudomást. Már nem is tudom, talán egy gyanútlan böngészés közben akadt a szemembe a könyv borítója, ami egyébként a filmes borító volt. ÉS ÚR ISTEN! Én imádtam ezt a filmet. Még az ismerőseimnek is ajánlottam.Gyorsan utánanéztem és kiderült, hogy az Utazás a végtelenbe szolgál alapjául a Mindenség elmélete című filmnek. Érdemes megnézni, még akkor is ha elriaszt a könyv vaskossága. 

Ami, valljuk be, engem is riasztott. Semmi kedvem nem volt az apró betűs 500 oldalas könyvhöz. De legyűrtem magamban ezt az érzést és nem bántam meg. 

   A legfontosabb tudnivaló a könyvről az, hogy ez egy memoár, vagyis emlékirat, igaz történet alapján íródott. A NAGY Stephen Hawking első felesége saját tapasztalatiról, megélt emlékeiről ír, ami nem mondhatni leányálomnak. Mindig is tiszteltem a nagy tudású embereket, de ezután a könyv után a legnagyobb tiszteletet azok a személyek váltják ki belőlem, akik egy beteg szerettüket gondozzák teljes odaadással még akkor is, ha ez azzal jár, hogy le kell mondaniuk a boldogságról és az önmegvalósítás lehetőségeiről.

Nagyon megtetszett a könyv fülszövegében írt The Times

Filmes borító

mondata:  „Lehet, hogy Stephen Hawking tizenegy dimenzióban gondolkodik, de első felesége ennél is többre képes." Az olvasás előtt nem értettem, hogy egy egyszerű nő, hogyan képes többre, mint egy elismert tudós, azt sem értettem, amikor elkezdtem olvasni, hogy egy ilyen nő, hogyan képes ilyen jól írni. Aztán a következő értetlenségem abból származott, hogy még a könyv felénél sem tartok, a történet mégis nagyon előrehaladott. Konkrétan úgy éreztem, hogy a gyerekek megszületése után, Stephen betegsége is eléggé súlyos fázisba került, annyi szenvedésen és örömön vannak túl, mégis van még 350 oldal hátra. A fennmaradt oldalak sem voltak üres rizsával tele. Minden oldalon tömény történések és emlékek kerültek leírásra és egy percig sem éreztem unalmasnak. SŐT! Nagyonis izgalmas volt. Egyik barátnőm is kölcsönkérte a könyvet, miután annyit áradoztam róla,  őszintén szólva féltem, hogy unalmasnak és túl hosszúnak fogja tartani. Nos a véleménye hasonló volt az enyémhez. A könyv alapvetően tetszett neki, bár még nem fejezte be, mikor erről beszéltünk, és azt kérdezte, hogy mi fog még ezután történni, mikor úgy érzi, már minden megtörtént, aminek meg kell történnie. Nem kell csüggedni. Az utolsó oldalon is történni fog valami (valaki számolja meg, hogy hányszor írtam le  a történni szót).

   Összességében egy zseniális könyvnek tartom, ami zseniális emberekről szól. Elolvasva rájövünk, hogy a nem Stephen Hawking a hős, aki mindenféle tanulmányozás és kutatás nélkül felismeri a hibás számítást egy elismert tudós előadásában, aki betegsége miatti írásképtelenségében fejben számol és kutatja a fekete lyukak működésének mechanizmusát, hanem a felesége, aki a huszonévével hozzáment egy férfihoz, vállalva azt, hogy korán elveszíti, közéjük áll a betegség, a kapcsolatukban az első helyen mindig Stephen igényeinek kielégítése kell legyen, aki önerőből férfiakat meghazudtoló módon házat újított fel, hogy tető legyen a fejük fölött, aki a gyerekei anyja és apja is volt egyben, aki mindezek mellett ledoktorált, kiállt a rokkantak, a környezetvédelem és még egyéb kismilló dolog mellett. 

A film feliratos előzetese itt tekinthető meg: 

   "Hihetetlen volt számomra, hogy egy nálam csupán néhány esztendővel idősebb valaki kénytelen szembenézni a halállal. A halandóság akkoriban még nem volt az életünk része. Még elég fiatalok voltunk ahhoz, hogy halhatatlanok legyünk."

Veronica Henri- Könyvesbolti szerelmek

    Az elmúlt időben olvasott számos pszicho-thriller után úgy vágytam már valami jó kis csöpögős romantikus regényre. A cím és a borító alapján esett a választásom a Könyvesbolti szerelmek című regényre. Amit kaptam nem igazán esik a szirupos romantika fogalomkörébe, mégis érdemes volt elolvasni és elnyerte a tetszésemet.

                                  Fülszöveg

 

Eredeti cím: How to Find Love in a Bookshop
Kiadás éve: 2016

   Emilia ​az apja halála után átveszi a kisvárosi könyvesbolt irányítását, és a nyakába szakadó adósság ellenére az életében valami varázslatos veszi kezdetét: mert aki belép az üzletébe, azt körbefonja a szerelem, vagy egyenesen társra talál.
   Jönnek sorban a vevők: Thomasina, a lakáséttermet működtető, visszahúzódó tanárnő; June, egy régi csalódását évtizedek óta magába rejtő, odaadó asszony; Jackson, a könyveket eddig óvatosan elkerülő fiatalember, akinek mindene a kisfia, és akinek a gondolatai még mindig a régi szerelme körül járnak. Aztán itt van Bea, a menő folyóirat művészeti vezetője, aki majd belebolondul a gyereknevelésbe és a vidéki élet egyhangúságába; Sarah, a titokzatos asszony, aki különleges figyelemmel van Emilia iránt, és maga a lány, aki gyászában és a kötelességtudattól hajtva is azonnal észreveszi, hogy melyik férfi való neki igazán.
Veronica Henry regénye Anglia idilli vidékén, a meseszép Cotswoldban játszódik; habkönnyű, bájos könyv arról, hogy olvasni és szeretni jó.


    Körülbelül a negyedénél tartottam, amikor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább. Nekem abba kell hagynom ezt a könyvet annak ellenére is, hogy szinte soha nem teszek le egyetlenegyet sem félig elolvasottan. Pont ekkor írt egy könyvmolytársam egy Facebook olvasós csoportba, hogy mennyire tetszett neki ez a könyv és csodálkozásomra sokan osztották a véleményét. Nem értettem, hogy velem van baj vagy mindenki mással. Hatásukra nem adtam fel és tovább olvastam. Az volt a problémám, hogy egyszerre túl sok szereplő életét ismertem meg, túl sok szereplő életébe nyertem betekintést és nem éreztem úgy, hogy közel kerülök hozzájuk. És lényegében azért olvasunk, hogy egy másik szereplőn keresztül új életeket éljünk át, új dimenziókba lépjünk át. Én pedig kaptam szeleteket emberek életéből és nem tudtam átérezni a problémájukat, mert nem ismertem őket. Azt hittem, hogy végig így fog menni. A kisváros minden lakóját bemutatják, akik néha betoppannak a könyvesboltba. Szerencsére nem így történt. Sorban újra központba kerültek a "régiek" és mind ismerősebbek lettek. Ezután az volt a bajom az egésszel, hogy összekevertem a szereplőket. Nem tudtam, hogy ki kicsoda. Az is igaz, hogy egyszerre mindig csak egy rövidebb részt olvastam el, így két olvasás közötti  idő alatt elfelejtettem, hogy ki kicsoda. Így amikor Emilia után Jackson-ról olvastam csak pár sor után derült ki számomra, hogy ki is az a Jackson valójában. Ekkor rájöttem, hogy ez az a könyv, amit NEM SZABAD letenni. Mindig több könyvet olvasok egyszerre, de most csak erre kellett koncentrálni. És bejött. Miután többször is visszajöttek a különböző szereplők szempontjából elmesélt történetek egész jól kiismertem és megszerettem őket. A végére egy egész jó történetté állt össze. Nem az a nagyon csöpögős, nyálas romantikus, nem rózsaszín köd és szappanopera az egész.
Kíváncsi lennék a folytatásra, bár félek, hogy az csak egy erőltetett dolog lenne. Nincs bennem hiányérzet a történettel kapcsolatban, de olyan idilli kis hely volt ez a kisváros, olyan jól alakult az emberek sorsa, hogy visszakívánkozom oda. A sok nehézség árán végül mindenki megtalálta a boldogságot.

    Emellett persze nem elhanyagolható az sem, hogy ez egy igazi könyvmolyoknak szóló regény. A legtöbb olvasással kapcsolatos idézetet garantáltan ebből a könyvből lehet kiszedni.
Én is kiválasztottam egyet, ami a legjobban tetszett nekem:

    Ajánlom mindazoknak, aki szeretnek olvasni és egy könnyed romantikus szórakozásra vágynak. Sok könyvmoly fogja kicetlizni szerintem az olvasós idézetek helyét.

Jane Corry: Vértestvérek

    Jane Corry első regényét, A férjem feleségét, már olvastam korábban, ami nagyon tetszett s hatására el is kezdtem pszicho-thrillereket olvasni. Egészen addig, ameddig meg nem csömöröltem tőlük. Rájöttem, hogy egymás után nem igazán jó, ha ugyanolyan témájú és típusú könyveket olvasni. Megunom és elmegy tőle az ember kedve. A sok pszicho-thriller után szinte szomjazva vágytam már egy jó csöpögős romantikusra, a romantikus után most valami komolyabbra vágyom. Na de erről majd később. A Férjem felesége című könyvről ITT olvashattok. 

            Fülszöveg

Eredeti cím: Blood Sisters
Kiadás éve: 2018


.

     "Három kislány iskolába indul egy napsütéses, májusi napon. Egy óra múlva az egyikük halott.
Tizenöt évvel később találkozunk a két túlélővel, Alisonnal és Kittyvel. Nagyon különböző életet élnek. Kitty egy otthonban lakik, nem képes beszélni, és nincsenek emlékei a balesetről, sem a tragédia előtti múltról. Alison rajztanár, első ránézésre teljesen normális nő. Ám ez csupán a látszat, ami megtévesztő lehet. Amikor állást vállal egy börtönben, végre fény derülhet az igazságra.
Valaki figyeli őket, és bosszúra készül… Vajon kit akar megölni?
Jane Corry ismert angol újságíró, az Oxford University kreatív írás tanára. Bemutatkozó regénye A férjem felesége címmel jelent meg, mely nagyon hamar nemzetközi bestsellerré vált."


   Őszintén szólva régóta halogatom ennek a könyvnek az értékelésének a megírását. A regény nagyon tetszett a befejezés néhány mondatát kivéve. Emellett ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretik a pszicho-thrillereket és azoknak is, akik még nem próbálták ki ezt a műfajt. Mégis amikor ott álltam, hogy le kellene írni a véleményemet és az olvasási élményemet egyszerűen fogalmam sem volt, hogy mit is mondhatnék el róla. Azt hittem, csak egy kis időnek kell eltelnie, hogy leülepedjen a történet és megemésszem. Az elolvasása óta el is telt már jó pár hét, de még mindig nehézkes nekifognom. Mindenesetre már nem halogatom tovább és összeszedem magam.

     Tehát a történet elején megismerkedünk a két főszereplő lánnyal: Alisonnal és Kittyvel. Kettejük szemszögéből látjuk az eseményeket. Mindketten felnőtt nők. Alison a saját kis lakásában küzd meg a mindennapokkal még mindig a múlt hatása alatt, míg Kitty egy intézményben él több sérült ember mellet. Beszélni nem tud, gondolatait követjük végig. Alison életében nagy változás áll be, amikor egy hirdetésnek köszönhetően állást vállal egy szabad börtönben. Ezután mindig a háta mögé kell néznie, nem érzi magát biztonságban, többször is megfenyegetik névtelen levelek formájában.
Az írónő a késleltetés módszerét választja. Többször is az az érzésem támadt, hogy a történet egy helyben áll és nem halad sem előre sem hátra. Egy könyves Facebook csoportban beszélgettünk erről néhány olvasó társammal, hogy többen is abba akarták hagyni az olvasást a könyv közepén. Egy tanács: NEM SZABAD! Csak a közepe után gyorsulnak fel igazán az események: a halottnak vélt apa megjelenik, új titkok kerülnek napvilágra, egy kisbaba születik meg, tárgyalások sora következik új információk előbukkanása miatt és mindezek fejében egy újkeletű technológia, ami segít Kittynek a beszédben, miután visszatért az emlékezete.

Spoilert tartalmazhat!! 

   A címre utaló magyarázat is elég későn  derül ki. Még kislánykorukban Kitty és legjobb barátnője, Vanessa -a halott kislány, a borító és a fülszöveg ígérete szerint- vérszerződést kötöttek. Vanessanak nem volt testvére, irigyelte Kittytől, hogy neki van egy nővére. Ezért folyamatosan bujtogatta barátnőjét nővére ellen. Kitty nem mert szembeállni barátnőjével, mert az többször is megfenyegette, hogy véget vet a barátságuknak. És egy kislány életében mi a legnagyobb tragédia? Ha egy népszerű és felnőttesen viselkedő barátnő elhagyja és más lányokkal kezd el barátkozni. Viszont egy ponton megelégelte Vanessa bujtogatását és nővére mellé állt. Ez volt a végzetes pont. Ez vezetett egyikük halálához, másikuk súlyos értelmi sérüléseihez, harmadikuk érzelmi sérüléseihez.

SPOILER!!! (Aki még nem olvasta a könyvet és nem szeretné lelőni a poént, ne olvassa tovább!!)

    A happy end sem marad el. Minden rendbe jön, Alisonnak párja lesz a gyerekkori barátja, felneveli a saját és a húga gyerekét, Kitty pedig egy új, a sérüléseihez szakosodott intézetbe kerül, ahol az új orvosi technológiáknak köszönhetően már beszélgetni is tud hasonló betegséggel rendelkező társaival. Viszont volt pár mondat, aminek olvasása közben azt mondogattam magamba: "NE! NE, NE, NE, EZT NE!" Addig véletlenek sorozatának tudtam be az egész történetet, Alison egy áldozat volt, aki hatalmas lelki erőről tanuskodott mindvégig. Azzal a pár mondattal, ami leírja, hogy Ali rendezte így az egészet attól a ponttól kezdve, hogy elvállalta a munkát, nekem kicsit sok volt. Addig Alisont egy ártatlan nőként képzeltem el, aki szenved mégis erős, hiszen megerősítette őt a múltja. De ezután csak egy számító nőt látok, aki bármire képes lehet, akiben nem bíznék meg, mert bármikor hátba szúrhat. Teljesen más megvilágítást kap így az egész történet. Valószínű ezért nem tudtam leülni és megírni eddig ezt a bejegyzést, de ezeket most jó érzés megosztani. Megkönnyebbültem.

Egy idézet a könyvből: 

"A lánytestvérek közötti kapcsolat elég összetett tud lenni. Egyszerre féltékenységgel terhelt és szeretetteljes."

Tina Seskis: A nászút

    A könyv kalandos beszerzéséről már korábban írtam a nyári book haul bejegyzésemben. Bővebben ITT olvashattok róla. 

                                               Fülszöveg   

"Gond van a paradicsomban…

Jemma, amióta csak az eszét tudja, a tökéletes nászutat tervezi. Kéthetes menedék egy ötcsillagos üdülőhelyen a Maldív-szigeteken, luxus villákkal, személyi inassal és teljes visszavonultságban.
Paradicsominak kellene lennie, de rémálommá válik.
A férfi ugyanis, akihez egy héttel ezelőtt feleségül ment, nyomtalanul eltűnt a szigetről, és a tökéletes új élet épp ilyen gyorsan tűnik el Jemma szeme elől.
Ez hogy történhet meg mindazok után, amin együtt keresztülmentek? Létezik valaki a szigeten, akiben a fiatal nő megbízhat? És mindenekelőtt – hová ment a férje?"

  Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Nem tudom eldönteni, hogy annyira rossz, hogy az már jó vagy annyira jó, hogy az  már rossz.
Alapjában véve egy jól összerakott regényről van szó, tele helyszín- és idősíkváltásokkal. Egyszerre látunk bele a jelenbe és a múltba is, majd több szereplő nézőpontját is megismerhetjük. Ez tetszett. Ami még emellett érdekes volt számomra a fejezetek hosszúsága (ez esetben rövidsége) valamint az, hogy váltakoztak a pörgős és kevésbe pörgős fejezetek egymással. Ha volt egy unalmas rész, amiben úgy éreztem, semmi nem történik (és tulajdonképpen nem is történt), ki lehetett bírni mert 2-3 oldalnál nem volt hosszabb. Ezután pedig következett egy olyan fejezet, amivel előre haladtak az események.
    A történet tele van váratlan fordulatokkal. Többször is tátott szájjal bámultam magam elé, hogy "Most mégis mi történik?"

Vigyázat!! Cselekményleírás!!

Tehát a regény elején megismerkedünk Jemmával és barátnőjével, valamint Dan-nel, Jemma új pasijával. A történetük elmesélésénél körvonalazódott bennem, hogy a kedves főszereplő lányunk (Jemma) nem teljesen százas. Leginkább a nagy klasszikusok szeszélyes nőalakjaihoz tudnám hasonlítani. Például az Üvöltő szelek Catherine Earnsaw-jához. Csak az legyen, amit ő akar, s ha valami nem tetszik neki, kitör a hiszti. És még csodálkozik, hogy Dan családja nem viselkedik vele éppen szívélyesen, amikor összejön párja testvérével, Jamie-vel? Aki ráadásul elveszi feleségül. Itt jön képbe a könyv címe: A nászút, ahol egy veszekedés után csak úgy, huss, eltűnik a férj, akivel ráadásul olyan hűvösen viselkedtek egymással, hogy elment az ember kedve, ha csak rájuk nézett. És miért? Mert Jemma rájött, hogy le kellett volna tegye a fenekét, és nem kellett volna Dan-t megcsalnia a saját fivérével. Vagy legalábbis nem kellett volna hozzámennie.

    Ami pedig végleg kiverte nálam a biztosítékot a regény vége, amire mindenki kíváncsi volt: mégis mi lett Jamie-vel? Hová tűnt? Őszintén, egy 18. századi regényben egészen elképzelhető, hogy feldarabolnak valakit és megesznek vagy éppen egy fantasy Trónok harcában, amikor nagy a hideg, a sereg vesztegelni kényszerül és nagy a hideg. NA DE 2017-BEN? Körülbelül 0 indíttatásból? Nem darabolok fel senkit és nem etetem meg a saját feleségével a nászútján csak azért, mert szegény újdonsült feleség olyan szomorú és valamilyen megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek iránt!! Hacsak nem vagyok olyan labilis, mint maga Jemma. Amiről ugye egyetlen szó sem esett. Szegény Chati (a kis szakács, aki megtörte a monotonitást Jemma várakozással teli napjaiban azzal, hogy finomra sütve titokban felszolgálta neki a friss férjet -oké, rossz vicc ez a friss férj, ha értitek mire gondolok) teljesen normális emberként volt feltüntetve, holmi kis mellékszereplő. Olyan ez a befejezés, mintha az író kitalált volna egy jól felépített sztorit, egy eltűnt férjről, csak épp azt nem tudta, hogy mi legyen a vége. Ezért leült megírni a könyvet, a nagy bejelentés előtt még húzta kicsit az időt (Jemma hazament, otthon unalomban teltek a napjai), s amikor már nem húzhatta tovább, mert meglett az áhított oldalszám az első ötletét papírra vetette. Nem túl meggyőzően ráadásul.

Cselekményleírás vége!

 Összességében egy teljesen olvasható könyvről van szó és ajánlom mindenkinek, aki szereti a pszichológiai thrillereket.

Patrick Süskind- A parfüm - Egy gyilkos története

     Az előző nyári book haul bejegyzésemben említettem már, hogy legelőször körülbelül 10. osztályos diákként hallottam erről a filmről/ könyvről. Azóta folyamatosan halasztgattam a film megnézését, viszont amint Bookline-on rábukkantam, érdemesnek tartottam a megvásárlásra. A polcomon nem nyugodhatott sokáig, hiszen bepakoltam a bőröndömbe és egészen Bulgária napos tengerpartjáig utazott velem. 

           Fülszöveg

Eredeti cím: Das Parfum
Megjelenés éve: 1985
World Fantasy díj a legjobb regényért

 "Megjelenése után szinte azonnal világsiker lett, negyvenkét nyelvre fordították le a titokzatos író nem kevésbé titokzatos könyvét. 
   Jean-Baptiste Grenouille az illatok géniusza volt, aki a 18. századi Franciaország többi szörnyetegével szemben azért merült feledésbe, mert zsenialitása és nagyravágyása olyan területekre korlátozódott, amely nem hagyott nyomot a történelemben. Grenouille számára a világ nem fények, színek, látható-megfogható dolgok összességéből, hanem az illatok sokszínű forgatagából állt. S mert ez a furcsa lény első eszmélésétől kezdve a művészi tökélyre törekedett, megalkotta a világ legtökéletesebb parfümjét. A csodálatos szert, amellyel ha behinti magát, szeretni fogják. Nem tudnak majd ellenállni neki a nők, megkívánják, őt, a szerencsétlent, aki Párizs legbűzösebb pontján, a Halpiacon született. Vágya megvalósítása közben attól sem riad vissza, hogy a parfüm előállításához több tucat ártatlan lány lenyúzott bőrének illateszenciájára van szüksége.
   A mindvégig hátborzongató történet olvasása közben szinte lehetetlen eldönteni: a mű a zsenialitásról, a művészi tökéletesség áráról, a magányról, a bűnről írott példabeszéd, vagy pedig dermesztő horror."

    Tehát a történet Jean- Baptiste Grenouille megszületésével kezdődik, akinek anyját börtönbe zárják és lenyakazzák gyermekgyilkosság vádjával, így a kis Grenouille hányódtatva és borzalmas körülmények közt éli meg gyermekéveit. Korán nagyon nehéz munkába kezd, ahol ki is használják teljes mértékig úgy, hogy egy rossz szava sincs az egész ellen. Tökéletes hasonlatot talált rá az író, ugyanis ő egy kullancshoz hasonlítja. Egy kullancshoz, aki egy fán ülve vár egy csepp vérre az évekkel ezelőtt felszedett táplálék nosztalgiájában. Főhősünk ugyanilyen. Nem számít neki, hogy milyen megpróbáltatásokon kell keresztülmennie, ha egyszer egy finom illat megcsapta az orrát (márpedig megcsapta, mert ő kilométerekről kiszagolja a leghalványabb illatot is), az illat emlékével évekig elvan, ameddig egy újabbat, egy finomabbat nem talál. A helyzet iróniája, hogy neki egyáltalán nincs illata. Ezért észre sem veszik, levegőnek nézik, nem vesznek róla tudomást, mintha ott sem lenne. Ezért keresi nagyon A parfümöt, amiről a fülszöveg ír. Viszont nem tudok elmenni amellett, hogy a fülszöveg valótlanságot állít. Konkrétan nem nyúzza le áldozatainak bőrét. Csupán zsíros kendőbe csavarja őket, a zsír átveszi a bőr illatát, s miután kicsomagolja a lányokat a zsíros lepedőből egy késsel óvatosan, anélkül, hogy kárt tenne bennük lehámozza a rájuk tapadt zsírt. Ez merőben más, mint a bőr lenyúzása. Nem ez az első alkalom, hogy ilyen hibával találkozom. 

     Ennek ellenére egy tipikusan olyan könyvről van szó, amit ha az ember a kezébe vesz, nem tud letenni. Én alapvetően olyan ember vagyok, aki szereti, ha sok párbeszéd váltja fel a leírásokat. Ennél a könyvnél nem így van. Leginkább a leírás dominál, párbeszédet nagyon kevés helyen találunk, ennek ellenére sem éreztem azt, hogy unalmas lenne. Olyan sok minden történik olyan jól leírva, hogy semmi gondom, sem kellemetlenségem nem támadt belőle.

     

Megjelenés éve: 2006

    A könyvből egyébként film is készült azonos néven, ami a legapróbb részletekben való eltérésben megegyezik a könyvben leírt történésekkel. A film is ugyanolyan zseniális, mint a könyv, bár nem mondhatni jobbnak, ugyanúgy, ahogy az esetek többségében sem mondhatni jobbnak a filmet, mint a könyvet. 

Egy olyan film, amit mindenkinek meg kell néznie egy bizonyos kor felett. 

Egyszerre hátborzongató és fantasztikus. 

    Egyébként utánanéztem és sok érdekességet találtam a film elkészítéséről. Például több filmrendező és producer is azt mondta, hogy ez a könyv megfilmesíthetetlen. Az  író el sem akarta adni a megfilmesítés jogát, végül megtette és 10 millió eurót kapott érte, és a film is az egyik legdrágábban elkészített darabja lett a német filmgyártásnak. A nagy kiadások után végül megérkezett a nem éppen csekély összegű bevétel, ugyanis az Amerikai Egyesült Államokban való bemutatás előtt elérte a film a 100 millió dolláros bevételt. Ez azért nem semmi.

   A könyvet leginkább Viszkok Fruzsi, videóbloggernek ajánlom, aki mindig bajban van a parfümök illatának leírásával. Ebben a könyvben annyi ihletet kap arra, hogy hogyan lehet elmondani azt, amit az orrával érez, hogy az elkövetkezőkben mindenki tudni fogja, hogy milyen az az illat, amit épp elmondani próbál.

   

Egy idézet a könyvből:

Nyári Book Haul

 Íme... Elérkezett az első book haul bejegyzés a blogomon. Mindig is szerettem az ilyen típusú videókat és blogbejegyzéseket, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve hozzá is láttam a fényképezéshez és az íráshoz, egyúttal egy ajánlóval kedveskedve nektek.

    A nyár az az időszak, amikor alapjában véve több időm lenne olvasni, mint az év egyéb időszakaiban, mégis - sors iróniája -  ekkor olvasok a legkevesebbet. Mindig azért vártam a nyarat, hogy húú de sok időm lesz olvasni, s az utolsó vizsga után varázsütésre esek olyan krízisbe, ami alatt semmi kedvem olvasni. Ugyanúgy megmarad a könyvek iránti zsongásom (ami a következőkben meg is látszik az újonnan vásárolt könyvek számából), de úgy nem jön, hogy leüljek és elolvassak akár egy betűt is. Ebbe idén is beleestem, nem kerülhettem el. Viszont, ahogy már említettem, könyveket azért vásároltam, s szerencsére okom (khm... ürügyem?) is akadt rá. 

Így a főiskoláról való elballagásom alkalmából egyből 6 könyvvel leptem meg magamat a Bookline-ról még júniusban. Ezek a következők:

1. Dan Brown: A DA VINCI-KÓD

"A tanulmányi úton Párizsban tartózkodó Robert Langdon szimbólumkutatót telefonon riasztják egy késő esti órán. A Louvre idős kurátorát meggyilkolták a múzeumban, és érthetetlen kódot találtak a holtteste mellett. Miközben Langdon és Sophie Neveu, a tehetséges francia titkosírás-szakértő a rejtvény megoldásán dolgozik, elképedten fedezik fel a rejtett utalások nyomát Leonardo da Vinci műveiben – noha ezeket az utalásokat mindenki láthatja, a festő zseniálisan álcázta őket. A hagyományos thrillerregények kliséiből A Da Vinci-kód egyszerre villámgyors, intelligens és többrétegű; részletek sokasága és alapos kutatások hitelesítik. Az első oldalaktól a váratlan és elképesztő végkifejletig Dan Brown bestsellerszerző már megint mesterien bonyolítja a történetet."

  

Mindenféle magyarázat nélkül vettem meg ezt a könyvet. Azt hiszem az utóbbi év Művészettörténet órái hatottak rám, amiket annyira szerettem. Bele se gondoltam, hogy ez egy thriller-krimi kombó, ami nem igazán az én műfajom, de remélem, hogy ennek ellenére tetszeni fog.

2. Émile Zola: A PATKÁNYFOGÓ 

 "A regény egy külvárosi csapszékről, Colombe apó Patkányfogójáról kapta a címét. Ez a csapszék a regényben félelmetes jelképpé mélyül: mint valami iszonyú mocsár, elnyeli Coupeau-t, a szerencsétlenül járt bádogossegédet, elemészti iszákos munkatársait, sírjává lesz Gervaise-nek, a Párizsba szakadt, szánalomra méltó mosónőnek is. Gervaise – a regény főhőse – szívósan küzd a fojtogató sors ellen, de felőrlődik férje és szeretője között, akik irgalmatlanul gyötrik, s lelketlenül kihasználják."

Miután elolvastam Zola Tisztes úriházát valamilyen furcsa módon beleszerettem annak a kornak (1800-as évek) a romlottságába. valamint abba, hogy az író olyan kendőzetlenül felfedi azokat az igazságokat, amiről akkor nem beszéltek. És amúgyis izgalmas olyan könyveket olvasni, amiket a Vatikán a tiltott könyvek listájára helyezett.  Egyébként A patkányfogó Rougon-Macquart család regényciklus 7. része. 

3. Patrick Süskind: A PARFÜM - Egy gyilkos története

 "Megjelenése után szinte azonnal világsiker lett, negyvenkét nyelvre fordították le a titokzatos író nem kevésbé titokzatos könyvét. 
   Jean-Baptiste Grenouille az illatok géniusza volt, aki a 18. századi Franciaország többi szörnyetegével szemben azért merült feledésbe, mert zsenialitása és nagyravágyása olyan területekre korlátozódott, amely nem hagyott nyomot a történelemben. Grenouille számára a világ nem fények, színek, látható-megfogható dolgok összességéből, hanem az illatok sokszínű forgatagából állt. S mert ez a furcsa lény első eszmélésétől kezdve a művészi tökélyre törekedett, megalkotta a világ legtökéletesebb parfümjét. A csodálatos szert, amellyel ha behinti magát, szeretni fogják. Nem tudnak majd ellenállni neki a nők, megkívánják, őt, a szerencsétlent, aki Párizs legbűzösebb pontján, a Halpiacon született. Vágya megvalósítása közben attól sem riad vissza, hogy a parfüm előállításához több tucat ártatlan lány lenyúzott bőrének illateszenciájára van szüksége.
   A mindvégig hátborzongató történet olvasása közben szinte lehetetlen eldönteni: a mű a zsenialitásról, a művészi tökéletesség áráról, a magányról, a bűnről írott példabeszéd, vagy pedig dermesztő horror."

Erről a regényről/ a belőle készült filmről körülbelül 10. osztályban hallottam először, az akkori pszichológia tanárom ajánlotta. Így amikor Bookline-on megláttam, hogy antikvár könyvként mennyire olcsó, azonnal lecsaptam rá. Nem tartogattam sokat a polcomon, hiszen egy tengerparti nyaraláson el is olvastam.

4. Márai Sándor: A GYERTYÉK CSONKIG ÉGNEK

 "Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélgetik az éjszakát. Egyikük annak idején elárulta barátját, örökre tönkretette az életét. Márai regényében a barátság, hűség és árulás, egy világrend széthullásának kérdését járja körül."

A megvásárlás után szinte azonnal elolvastam. Akkor egy nehezebb és fontosabb vizsgára készülve tökéletesnek éreztem. Rövidke is volt és amúgy is: Márai olyan szépen ír. Bejegyzésem is született a róla alkotott véleményemről, amit IDE kattintva tekinthettek meg!

5. William Golding: A LEGYEK URA

 „Született ​optimista vagyok – írja Golding – de a fogyatékos logika … pesszimistát formál belőlem.” Ebből a folyamatból valóban a végeredmény, a pesszimizmus marad meg uralkodó benyomásként Golding mindazon regényeinek olvastán, amelyek emberi-írói alapélményével – a háborúval foglalkoznak. A pesszimizmusból azonban egyfajta megnyugvás alakul ki, mihelyt Golding az emberség kérdését firtatja: „Ember voltunk abban áll – írja –, hogy el tudjuk dönteni, mi a helyes és mi a rossz, mi a csúf és mi a szép, mi az igazság és mi az igazságtalan.” A legyek ura voltaképpen a régi angol kalandregényeknek, a „hős gyarmatosító brit szellem”-et propagáló műveknek keserű paródiájául készült – de sokkal több lett ennél: egy maroknyi kamasz hajótörött életének néhány hetében az emberi ösztönök fejlődésének teljes panorámáját – a magatartásformák teljes skáláját adja a legvégletesebb helyzetekben. Megmutatja, hogy az értelem, az emberség, az ésszerű társadalom az ember elemi szükséglete; de ha az értelem nem eléggé érett, az emberség nem eléggé erőteljes, feltámadhatnak az alantas ösztönök, az öncélú hatalomvágy, a kegyetlenség."

Legelőször egy barátom ajánlotta. Igazából nem tudok róla sokat, csak annyit, hogy van benne szó disznóvágásról. Mindenesetre egy klasszikusról van szó, amit el kell olvasnom.

6. J. D. Salinger: ZABHEGYEZŐ 

 "Egy amerikai kamasz életének három napja, első személyben és ötszáz szóval elbeszélve. A történet régi: Holden Caulfield „kibukik” az intézetből félévben, nem mer hazamenni, inkább elhatározza, hogy a karácsonyi vakációt kedvére tölti, mielőbb a szülői pofonok ideje elérkezik. A kamasz azonban új: az a napszemüveges, hülyegyerek-frizurás nemzedék, akik miatt együtt sopánkodunk idősödő pedagógusokkal. A kedves, csupa szív, csupa gátlás kamasz elbeszélése emlékeztető azok számára, akik már régóta tagjai a Felnőttek Világszövetségének."

Egy újabb klasszikus, aminek megvásárlásának oka számomra elég vicces. Szóval az ok, amiért ezt a könyvet megvettem (nyilván azon kívül, hogy el szeretném olvasni) az, hogy minden idős hölgy ezt a regényt keresi az antikváriumokban és könyvesboltokban. Vicc nélkül. Az esetek többségében, amikor besétáltam egy antikváriumba/könyvesboltba (ami saját bevallásom szerint is elég sok alkalom, nemhogy egy kívülálló szemében), volt legalább egy idős hölgy, aki bejött és megkérdezte: "A Zabhegyező megvan?" Nekem ki kell derítenem, hogy miért keresik annyira az idős nénik ezt a könyvet! (Ez egy küldetés!)

    Folytatva a sort, mert még mindig nincs vége a nyáron beszerzett könyveim listájának, szeretném bemutatni azt a két könyvet, amit már egy korábban említett vizsgára szereztem be. Sokaknak nem izgi, viszont nekem és sok más óvodapedagógusnak hasznos lehet.

  

7. Barabási Tünde, Demény Piroska, Stark Gabriella: GYAKORLATKÖZELBEN - A projektmódszer óvodai alkalmazása

8. Kádár Annamária: AZ ÉRZELMI INTELLIGENCIA FEJLŐDÉSE ÉS FEJLESZTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI ÓVODÁS- ÉS KISISKOLÁSKORBAN

Igazából mindkettő szakkönyv, mondhatni alapdarabok a romániai magyar óvodai oktatásban és a vizsga szakirodalmában is benne volt. Szükségem volt és lesz rájuk. Egyszóval hasznosak. 

   Ezután elérkezett a születésnapom, ami újabb okot adott arra, hogy könyveket vásároljak, amit ezúttal sem hagyhattam ki. Három könyvet kaptam ajándékba, illetve kettőt vettem magamnak. Ők lennének azok:

9. dr. Csernus Imre: A NŐ

"Mitől nő egy nő? És vajon mitől jó nő? Hogyan képes egy nő – vagy akár egy férfi – megélni saját nemiségét? Tud-e jó példával szolgálni gyermekeinek? Tudja-e jól érezni magát a saját bőrében? És tesz-e valamit azért, hogy jobb legyen?
Ha Ön elég erős, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket, lapozzon bele Dr. Csernus Imre legújabb könyvébe! Bátraké a szerencse…

"Kimondani hangosan magamnak és a másiknak a jó és a rossz érzéseimet, majd mindennek a következményeit napról-napra következetesen vállalni: ez a fejle(szte)tt érzelmi intelligencia." 

Dr. Csernus Imre 1966-ban született egy vajdasági kisvárosban. Bár 10 éves korában esküt tett arra, hogy pap lesz, valahogy mégiscsak pszichiáter lett belőle, mert kiderült, hogy van bátorsága feltenni azokat a kérdéseket, amelyekre mások gondolni sem mernek.

"Talán mindez egy általános tévhit, hogy a nő csak akkor nő, amikor párkapcsolatban él. Lehet, hogy nem a másikhoz képest kellene meghatároznia magát? Lehet, hogy mindezt egykor a férfiak találták ki, mivel nekik így nagyon kényelmes? A pasitól lesz valaki nő?"

10. Dr. Csernus Imre: A FÉRFI

"Mitől boldog egy férfi? Miért van a férfiaknak szüksége pótmamára? Milyen az érzelmi intelligenciájuk? Miért nem képesek udvarolni? Miért nem képesek pihenni és egyedül is jól érezni magukat? Miért szűnt meg bennük a bátorság? Miért hasonlít a legtöbbjük egy papucsállatkára? Egy nyúlra? Egy majomra? Egy vörösboros marhaszeletre… Miért nem mernek felnőni és miért ennyire rövidlátók?
Dr. Csernus Imre a nők után ezúttal a férfiak felé fordul, hogy merész és őszinte kérdéseket
szegezzen szembe férfiközpontúnak mondott világunk hazugságaival."

A párom mindig bajban van az ajándékvásárlással, legyen szó bármilyen ajándékról. Állítása szerint nehéz nekem ajándékot venni, mert nem vagyok "átlagos" lány. Nem lehet elintézni engem egy parfümmel, ékszerrel, mert az nem én vagyok. Így idén azt beszéltük meg, hogy a sok felesleges ajándék helyett (amit 4 év alatt felhalmoztunk egymás számára, mert ő sem egy átlagos férfi, akinek tollat és borotválkozó szetett lehet venni) kiválasztok magamnak egy-két könyvet (mert ő egyáltalán nem ért a könyvekhez, ugyanúgy, ahogy én sem értek túl sokat az ő hobbijához - a horgászathoz), amit ő fizet ki. Így esett a választásom erre a két Csernus könyvre, ami már rég kívánságlistás volt. 

11.  Tina Seskis: A NÁSZÚT 

"Gond van a paradicsomban…
Jemma, amióta csak az eszét tudja, a tökéletes nászutat tervezi. Kéthetes menedék egy ötcsillagos üdülőhelyen a Maldív-szigeteken, luxus villákkal, személyi inassal és teljes visszavonultságban.
Paradicsominak kellene lennie, de rémálommá válik.
A férfi ugyanis, akihez egy héttel ezelőtt feleségül ment, nyomtalanul eltűnt a szigetről, és a tökéletes új élet épp ilyen gyorsan tűnik el Jemma szeme elől.
Ez hogy történhet meg mindazok után, amin együtt keresztülmentek? Létezik valaki a szigeten, akiben a fiatal nő megbízhat? És mindenekelőtt – hová ment a férje?"

Ennek a könyvnek a története kissé kalandosra sikeredett. Minden úgy kezdődött, hogy a legjobb barátnőm megajándékozott Dan Brown A Da Vinci-kód című könyvével, aminek átadását egy játék előzte meg. Ez alatt a játék alatt különböző feladatokat kellett megoldanom: folytatnom kellett az elkezdett szimbólumsort egy adott logika alapján, valamint  logikus gondolkodást igénybe vevő szöveges feladatokat is kaptam. Miután átvettem az ajándékot és kinyitottam a következő kommunikáció bonyolódott le:
Barátnőm: Megvan már?
*Én csak nétzem rá fapofával, majd elröhögtük magunkat*
Ezután a barátnőm egy nem igazán szalonképes monológot folytatott saját magával, hogy hogy lehet ilyen feledékeny, mikor még képet is mutattam neki, hogy megvettem ezt a könyvet még nyár elején. 
Nem történt semmi probléma! Elmentem a könyvesboltba, ahonnan vásárolta és becseréltem egy általam választottra (azért én tettem ezt meg, mert másnap elutazott és mire hazajött volna lejár a 14 nap visszacserélési idő). 
A könyvesboltban két könyv között vaciláltam: John Greentől a Teknősök végtelen sora és Tina Seskis A nászút című könyvek között. Végül azt hiszem, hatott rám a reklámpszichológia, mert előtte túl sokat láttam A nászutat különböző Facebook csoportokban, hogy mennyire jó könyv, így ez győzött. És egyáltalán nem bántam meg.

12. Jane Hawking: UTAZÁS A VÉGTELENBE

"Kivételesen őszinte, megindító és sokszor vicces könyvében Jane Hawking nem csupán első házasságának bonyolult és fájdalmas dilemmáit osztja meg az olvasóval, hanem azt is, hogy milyen megpróbáltatások elé állít a hírnév és a vagyon egy házasságot.
 "Lehet, hogy Stephen Hawking tizenegy dimenzióban gondolkodik, de első felesége ennél is többre képes." -The Times"

A könyvből készült filmet (A mindenség elmélete) már korábban láttam. Anélkül néztem meg, hogy tudtam volna kiről és miről szól. Igen tudom... Túl gyakran választok cím alapján. A film után azt hittem, csak egy sima filmről van szó A NAGY Stephen Hawking életéről, ami egyébként nagyon tetszett, DE MEM! A film Hawking feleségének könyve alapján készült. Ahogy ezt megtudtam, meg is kerestem gyorsan Bookline-on a könyvet, és be is szereztem születésnapomra. Pont jó időben szereztem róla tudomást, ez egy égi jel. 

13. Csáth Géza: EGY ELMEBETEG NŐ NAPLÓJA

"E ​század elején egy csodálatos fantáziával és íráskészséggel megáldott fiatal nő került a budapesti Moravcsik-féle elmeklinikára. Akkortájt végezte ott éppen klinikai gyakorlatait dr. Brenner József fiatal orvos, Csáth Géza néven országos hírű novellista és zenekritikus. Rendkívül sokoldalú tehetség: zenél és zenét szerez, felfedező értékű zenekritikát ír, ráérez a legújabb festészeti ízlésre, s úttörője a novellaműfajnak. Akármibe fog, mindig és mindenben megelőzi kora gondolkodását, ízlését, műveltségét. Így van ez orvostudományi munkásságával is. A nagy tekintélyű, de konzervatív iskolát képviselő Moravcsik professzor égisze alatt a szakmában még igazán sehol el nem ismert freudi módszereket alkalmazza betege pszichés védelmi mechanizmusainak föltárásában, megismerésébe. A korszak magyar tudományosságát a teljes nyitottság jellemezte az új törekvések iránt. Még a konzervatív Moravcsik és orvosgárdája is eltűrte, sőt segítette kezdő orvosa freudista kísérleteit. Egy zseniális adottságokkal rendelkező elmebeteg, egy zseniális fiatal orvos és lélekbúvár író, valamint egy minden újra fogékony tudományos környezet szerencsés találkozása eredményeképpen született meg Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa.
Ez a munka azonban nemcsak tudománytörténeti jelentőségű. A laikus számára is rendkívüli olvasmányélmény. Nemcsak azért, mert A. G. naplóföljegyzései, pszichéje védelmére kialakított szimbólumai szépírói értékűek, hanem azért is, mert Csáth Géza a tudós pontosságával s a finom érzékenységű szépíró beleérző képességével deríti föl A. G. lelkivilágának legtitkosabb zugait."

Egy újabb könyv, amit a címe alapján választottam. Belekukkantottam, és sok pszichológiát láttam benne, nagyon sokat. De mivel soha nem állt tőlem távol a pszichológia, nem hiszem, hogy gond lenne belőle vagy a megértéséből. Jó lesz kicsit belenézni a pszichiátria világába is.


    Ennyi lett volna ez a rövidnek nem mondható nyári book haul bejegyzés. Néha elszalad velem a ló és nem tudok megállni, ha könyvekről van szó. Hosszabb bejegyzések, illetve egy-egy könyvről alkotott hosszabb véleményem olvasható lesz a későbbiekben, amikor eljön az ideje annak, hogy elolvassam őket.