Jane Corry: Vértestvérek

    Jane Corry első regényét, A férjem feleségét, már olvastam korábban, ami nagyon tetszett s hatására el is kezdtem pszicho-thrillereket olvasni. Egészen addig, ameddig meg nem csömöröltem tőlük. Rájöttem, hogy egymás után nem igazán jó, ha ugyanolyan témájú és típusú könyveket olvasni. Megunom és elmegy tőle az ember kedve. A sok pszicho-thriller után szinte szomjazva vágytam már egy jó csöpögős romantikusra, a romantikus után most valami komolyabbra vágyom. Na de erről majd később. A Férjem felesége című könyvről ITT olvashattok. 

            Fülszöveg

Eredeti cím: Blood Sisters
Kiadás éve: 2018


.

     "Három kislány iskolába indul egy napsütéses, májusi napon. Egy óra múlva az egyikük halott.
Tizenöt évvel később találkozunk a két túlélővel, Alisonnal és Kittyvel. Nagyon különböző életet élnek. Kitty egy otthonban lakik, nem képes beszélni, és nincsenek emlékei a balesetről, sem a tragédia előtti múltról. Alison rajztanár, első ránézésre teljesen normális nő. Ám ez csupán a látszat, ami megtévesztő lehet. Amikor állást vállal egy börtönben, végre fény derülhet az igazságra.
Valaki figyeli őket, és bosszúra készül… Vajon kit akar megölni?
Jane Corry ismert angol újságíró, az Oxford University kreatív írás tanára. Bemutatkozó regénye A férjem felesége címmel jelent meg, mely nagyon hamar nemzetközi bestsellerré vált."


   Őszintén szólva régóta halogatom ennek a könyvnek az értékelésének a megírását. A regény nagyon tetszett a befejezés néhány mondatát kivéve. Emellett ajánlom a könyvet mindazoknak, akik szeretik a pszicho-thrillereket és azoknak is, akik még nem próbálták ki ezt a műfajt. Mégis amikor ott álltam, hogy le kellene írni a véleményemet és az olvasási élményemet egyszerűen fogalmam sem volt, hogy mit is mondhatnék el róla. Azt hittem, csak egy kis időnek kell eltelnie, hogy leülepedjen a történet és megemésszem. Az elolvasása óta el is telt már jó pár hét, de még mindig nehézkes nekifognom. Mindenesetre már nem halogatom tovább és összeszedem magam.

     Tehát a történet elején megismerkedünk a két főszereplő lánnyal: Alisonnal és Kittyvel. Kettejük szemszögéből látjuk az eseményeket. Mindketten felnőtt nők. Alison a saját kis lakásában küzd meg a mindennapokkal még mindig a múlt hatása alatt, míg Kitty egy intézményben él több sérült ember mellet. Beszélni nem tud, gondolatait követjük végig. Alison életében nagy változás áll be, amikor egy hirdetésnek köszönhetően állást vállal egy szabad börtönben. Ezután mindig a háta mögé kell néznie, nem érzi magát biztonságban, többször is megfenyegetik névtelen levelek formájában.
Az írónő a késleltetés módszerét választja. Többször is az az érzésem támadt, hogy a történet egy helyben áll és nem halad sem előre sem hátra. Egy könyves Facebook csoportban beszélgettünk erről néhány olvasó társammal, hogy többen is abba akarták hagyni az olvasást a könyv közepén. Egy tanács: NEM SZABAD! Csak a közepe után gyorsulnak fel igazán az események: a halottnak vélt apa megjelenik, új titkok kerülnek napvilágra, egy kisbaba születik meg, tárgyalások sora következik új információk előbukkanása miatt és mindezek fejében egy újkeletű technológia, ami segít Kittynek a beszédben, miután visszatért az emlékezete.

Spoilert tartalmazhat!! 

   A címre utaló magyarázat is elég későn  derül ki. Még kislánykorukban Kitty és legjobb barátnője, Vanessa -a halott kislány, a borító és a fülszöveg ígérete szerint- vérszerződést kötöttek. Vanessanak nem volt testvére, irigyelte Kittytől, hogy neki van egy nővére. Ezért folyamatosan bujtogatta barátnőjét nővére ellen. Kitty nem mert szembeállni barátnőjével, mert az többször is megfenyegette, hogy véget vet a barátságuknak. És egy kislány életében mi a legnagyobb tragédia? Ha egy népszerű és felnőttesen viselkedő barátnő elhagyja és más lányokkal kezd el barátkozni. Viszont egy ponton megelégelte Vanessa bujtogatását és nővére mellé állt. Ez volt a végzetes pont. Ez vezetett egyikük halálához, másikuk súlyos értelmi sérüléseihez, harmadikuk érzelmi sérüléseihez.

SPOILER!!! (Aki még nem olvasta a könyvet és nem szeretné lelőni a poént, ne olvassa tovább!!)

    A happy end sem marad el. Minden rendbe jön, Alisonnak párja lesz a gyerekkori barátja, felneveli a saját és a húga gyerekét, Kitty pedig egy új, a sérüléseihez szakosodott intézetbe kerül, ahol az új orvosi technológiáknak köszönhetően már beszélgetni is tud hasonló betegséggel rendelkező társaival. Viszont volt pár mondat, aminek olvasása közben azt mondogattam magamba: "NE! NE, NE, NE, EZT NE!" Addig véletlenek sorozatának tudtam be az egész történetet, Alison egy áldozat volt, aki hatalmas lelki erőről tanuskodott mindvégig. Azzal a pár mondattal, ami leírja, hogy Ali rendezte így az egészet attól a ponttól kezdve, hogy elvállalta a munkát, nekem kicsit sok volt. Addig Alisont egy ártatlan nőként képzeltem el, aki szenved mégis erős, hiszen megerősítette őt a múltja. De ezután csak egy számító nőt látok, aki bármire képes lehet, akiben nem bíznék meg, mert bármikor hátba szúrhat. Teljesen más megvilágítást kap így az egész történet. Valószínű ezért nem tudtam leülni és megírni eddig ezt a bejegyzést, de ezeket most jó érzés megosztani. Megkönnyebbültem.

Egy idézet a könyvből: 

"A lánytestvérek közötti kapcsolat elég összetett tud lenni. Egyszerre féltékenységgel terhelt és szeretetteljes."

Tina Seskis: A nászút

    A könyv kalandos beszerzéséről már korábban írtam a nyári book haul bejegyzésemben. Bővebben ITT olvashattok róla. 

                                               Fülszöveg   

"Gond van a paradicsomban…

Jemma, amióta csak az eszét tudja, a tökéletes nászutat tervezi. Kéthetes menedék egy ötcsillagos üdülőhelyen a Maldív-szigeteken, luxus villákkal, személyi inassal és teljes visszavonultságban.
Paradicsominak kellene lennie, de rémálommá válik.
A férfi ugyanis, akihez egy héttel ezelőtt feleségül ment, nyomtalanul eltűnt a szigetről, és a tökéletes új élet épp ilyen gyorsan tűnik el Jemma szeme elől.
Ez hogy történhet meg mindazok után, amin együtt keresztülmentek? Létezik valaki a szigeten, akiben a fiatal nő megbízhat? És mindenekelőtt – hová ment a férje?"

  Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Nem tudom eldönteni, hogy annyira rossz, hogy az már jó vagy annyira jó, hogy az  már rossz.
Alapjában véve egy jól összerakott regényről van szó, tele helyszín- és idősíkváltásokkal. Egyszerre látunk bele a jelenbe és a múltba is, majd több szereplő nézőpontját is megismerhetjük. Ez tetszett. Ami még emellett érdekes volt számomra a fejezetek hosszúsága (ez esetben rövidsége) valamint az, hogy váltakoztak a pörgős és kevésbe pörgős fejezetek egymással. Ha volt egy unalmas rész, amiben úgy éreztem, semmi nem történik (és tulajdonképpen nem is történt), ki lehetett bírni mert 2-3 oldalnál nem volt hosszabb. Ezután pedig következett egy olyan fejezet, amivel előre haladtak az események.
    A történet tele van váratlan fordulatokkal. Többször is tátott szájjal bámultam magam elé, hogy "Most mégis mi történik?"

Vigyázat!! Cselekményleírás!!

Tehát a regény elején megismerkedünk Jemmával és barátnőjével, valamint Dan-nel, Jemma új pasijával. A történetük elmesélésénél körvonalazódott bennem, hogy a kedves főszereplő lányunk (Jemma) nem teljesen százas. Leginkább a nagy klasszikusok szeszélyes nőalakjaihoz tudnám hasonlítani. Például az Üvöltő szelek Catherine Earnsaw-jához. Csak az legyen, amit ő akar, s ha valami nem tetszik neki, kitör a hiszti. És még csodálkozik, hogy Dan családja nem viselkedik vele éppen szívélyesen, amikor összejön párja testvérével, Jamie-vel? Aki ráadásul elveszi feleségül. Itt jön képbe a könyv címe: A nászút, ahol egy veszekedés után csak úgy, huss, eltűnik a férj, akivel ráadásul olyan hűvösen viselkedtek egymással, hogy elment az ember kedve, ha csak rájuk nézett. És miért? Mert Jemma rájött, hogy le kellett volna tegye a fenekét, és nem kellett volna Dan-t megcsalnia a saját fivérével. Vagy legalábbis nem kellett volna hozzámennie.

    Ami pedig végleg kiverte nálam a biztosítékot a regény vége, amire mindenki kíváncsi volt: mégis mi lett Jamie-vel? Hová tűnt? Őszintén, egy 18. századi regényben egészen elképzelhető, hogy feldarabolnak valakit és megesznek vagy éppen egy fantasy Trónok harcában, amikor nagy a hideg, a sereg vesztegelni kényszerül és nagy a hideg. NA DE 2017-BEN? Körülbelül 0 indíttatásból? Nem darabolok fel senkit és nem etetem meg a saját feleségével a nászútján csak azért, mert szegény újdonsült feleség olyan szomorú és valamilyen megmagyarázhatatlan vonzalmat érzek iránt!! Hacsak nem vagyok olyan labilis, mint maga Jemma. Amiről ugye egyetlen szó sem esett. Szegény Chati (a kis szakács, aki megtörte a monotonitást Jemma várakozással teli napjaiban azzal, hogy finomra sütve titokban felszolgálta neki a friss férjet -oké, rossz vicc ez a friss férj, ha értitek mire gondolok) teljesen normális emberként volt feltüntetve, holmi kis mellékszereplő. Olyan ez a befejezés, mintha az író kitalált volna egy jól felépített sztorit, egy eltűnt férjről, csak épp azt nem tudta, hogy mi legyen a vége. Ezért leült megírni a könyvet, a nagy bejelentés előtt még húzta kicsit az időt (Jemma hazament, otthon unalomban teltek a napjai), s amikor már nem húzhatta tovább, mert meglett az áhított oldalszám az első ötletét papírra vetette. Nem túl meggyőzően ráadásul.

Cselekményleírás vége!

 Összességében egy teljesen olvasható könyvről van szó és ajánlom mindenkinek, aki szereti a pszichológiai thrillereket.

Patrick Süskind- A parfüm - Egy gyilkos története

     Az előző nyári book haul bejegyzésemben említettem már, hogy legelőször körülbelül 10. osztályos diákként hallottam erről a filmről/ könyvről. Azóta folyamatosan halasztgattam a film megnézését, viszont amint Bookline-on rábukkantam, érdemesnek tartottam a megvásárlásra. A polcomon nem nyugodhatott sokáig, hiszen bepakoltam a bőröndömbe és egészen Bulgária napos tengerpartjáig utazott velem. 

           Fülszöveg

Eredeti cím: Das Parfum
Megjelenés éve: 1985
World Fantasy díj a legjobb regényért

 "Megjelenése után szinte azonnal világsiker lett, negyvenkét nyelvre fordították le a titokzatos író nem kevésbé titokzatos könyvét. 
   Jean-Baptiste Grenouille az illatok géniusza volt, aki a 18. századi Franciaország többi szörnyetegével szemben azért merült feledésbe, mert zsenialitása és nagyravágyása olyan területekre korlátozódott, amely nem hagyott nyomot a történelemben. Grenouille számára a világ nem fények, színek, látható-megfogható dolgok összességéből, hanem az illatok sokszínű forgatagából állt. S mert ez a furcsa lény első eszmélésétől kezdve a művészi tökélyre törekedett, megalkotta a világ legtökéletesebb parfümjét. A csodálatos szert, amellyel ha behinti magát, szeretni fogják. Nem tudnak majd ellenállni neki a nők, megkívánják, őt, a szerencsétlent, aki Párizs legbűzösebb pontján, a Halpiacon született. Vágya megvalósítása közben attól sem riad vissza, hogy a parfüm előállításához több tucat ártatlan lány lenyúzott bőrének illateszenciájára van szüksége.
   A mindvégig hátborzongató történet olvasása közben szinte lehetetlen eldönteni: a mű a zsenialitásról, a művészi tökéletesség áráról, a magányról, a bűnről írott példabeszéd, vagy pedig dermesztő horror."

    Tehát a történet Jean- Baptiste Grenouille megszületésével kezdődik, akinek anyját börtönbe zárják és lenyakazzák gyermekgyilkosság vádjával, így a kis Grenouille hányódtatva és borzalmas körülmények közt éli meg gyermekéveit. Korán nagyon nehéz munkába kezd, ahol ki is használják teljes mértékig úgy, hogy egy rossz szava sincs az egész ellen. Tökéletes hasonlatot talált rá az író, ugyanis ő egy kullancshoz hasonlítja. Egy kullancshoz, aki egy fán ülve vár egy csepp vérre az évekkel ezelőtt felszedett táplálék nosztalgiájában. Főhősünk ugyanilyen. Nem számít neki, hogy milyen megpróbáltatásokon kell keresztülmennie, ha egyszer egy finom illat megcsapta az orrát (márpedig megcsapta, mert ő kilométerekről kiszagolja a leghalványabb illatot is), az illat emlékével évekig elvan, ameddig egy újabbat, egy finomabbat nem talál. A helyzet iróniája, hogy neki egyáltalán nincs illata. Ezért észre sem veszik, levegőnek nézik, nem vesznek róla tudomást, mintha ott sem lenne. Ezért keresi nagyon A parfümöt, amiről a fülszöveg ír. Viszont nem tudok elmenni amellett, hogy a fülszöveg valótlanságot állít. Konkrétan nem nyúzza le áldozatainak bőrét. Csupán zsíros kendőbe csavarja őket, a zsír átveszi a bőr illatát, s miután kicsomagolja a lányokat a zsíros lepedőből egy késsel óvatosan, anélkül, hogy kárt tenne bennük lehámozza a rájuk tapadt zsírt. Ez merőben más, mint a bőr lenyúzása. Nem ez az első alkalom, hogy ilyen hibával találkozom. 

     Ennek ellenére egy tipikusan olyan könyvről van szó, amit ha az ember a kezébe vesz, nem tud letenni. Én alapvetően olyan ember vagyok, aki szereti, ha sok párbeszéd váltja fel a leírásokat. Ennél a könyvnél nem így van. Leginkább a leírás dominál, párbeszédet nagyon kevés helyen találunk, ennek ellenére sem éreztem azt, hogy unalmas lenne. Olyan sok minden történik olyan jól leírva, hogy semmi gondom, sem kellemetlenségem nem támadt belőle.

     

Megjelenés éve: 2006

    A könyvből egyébként film is készült azonos néven, ami a legapróbb részletekben való eltérésben megegyezik a könyvben leírt történésekkel. A film is ugyanolyan zseniális, mint a könyv, bár nem mondhatni jobbnak, ugyanúgy, ahogy az esetek többségében sem mondhatni jobbnak a filmet, mint a könyvet. 

Egy olyan film, amit mindenkinek meg kell néznie egy bizonyos kor felett. 

Egyszerre hátborzongató és fantasztikus. 

    Egyébként utánanéztem és sok érdekességet találtam a film elkészítéséről. Például több filmrendező és producer is azt mondta, hogy ez a könyv megfilmesíthetetlen. Az  író el sem akarta adni a megfilmesítés jogát, végül megtette és 10 millió eurót kapott érte, és a film is az egyik legdrágábban elkészített darabja lett a német filmgyártásnak. A nagy kiadások után végül megérkezett a nem éppen csekély összegű bevétel, ugyanis az Amerikai Egyesült Államokban való bemutatás előtt elérte a film a 100 millió dolláros bevételt. Ez azért nem semmi.

   A könyvet leginkább Viszkok Fruzsi, videóbloggernek ajánlom, aki mindig bajban van a parfümök illatának leírásával. Ebben a könyvben annyi ihletet kap arra, hogy hogyan lehet elmondani azt, amit az orrával érez, hogy az elkövetkezőkben mindenki tudni fogja, hogy milyen az az illat, amit épp elmondani próbál.

   

Egy idézet a könyvből:

Nyári Book Haul

 Íme... Elérkezett az első book haul bejegyzés a blogomon. Mindig is szerettem az ilyen típusú videókat és blogbejegyzéseket, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve hozzá is láttam a fényképezéshez és az íráshoz, egyúttal egy ajánlóval kedveskedve nektek.

    A nyár az az időszak, amikor alapjában véve több időm lenne olvasni, mint az év egyéb időszakaiban, mégis - sors iróniája -  ekkor olvasok a legkevesebbet. Mindig azért vártam a nyarat, hogy húú de sok időm lesz olvasni, s az utolsó vizsga után varázsütésre esek olyan krízisbe, ami alatt semmi kedvem olvasni. Ugyanúgy megmarad a könyvek iránti zsongásom (ami a következőkben meg is látszik az újonnan vásárolt könyvek számából), de úgy nem jön, hogy leüljek és elolvassak akár egy betűt is. Ebbe idén is beleestem, nem kerülhettem el. Viszont, ahogy már említettem, könyveket azért vásároltam, s szerencsére okom (khm... ürügyem?) is akadt rá. 

Így a főiskoláról való elballagásom alkalmából egyből 6 könyvvel leptem meg magamat a Bookline-ról még júniusban. Ezek a következők:

1. Dan Brown: A DA VINCI-KÓD

"A tanulmányi úton Párizsban tartózkodó Robert Langdon szimbólumkutatót telefonon riasztják egy késő esti órán. A Louvre idős kurátorát meggyilkolták a múzeumban, és érthetetlen kódot találtak a holtteste mellett. Miközben Langdon és Sophie Neveu, a tehetséges francia titkosírás-szakértő a rejtvény megoldásán dolgozik, elképedten fedezik fel a rejtett utalások nyomát Leonardo da Vinci műveiben – noha ezeket az utalásokat mindenki láthatja, a festő zseniálisan álcázta őket. A hagyományos thrillerregények kliséiből A Da Vinci-kód egyszerre villámgyors, intelligens és többrétegű; részletek sokasága és alapos kutatások hitelesítik. Az első oldalaktól a váratlan és elképesztő végkifejletig Dan Brown bestsellerszerző már megint mesterien bonyolítja a történetet."

  

Mindenféle magyarázat nélkül vettem meg ezt a könyvet. Azt hiszem az utóbbi év Művészettörténet órái hatottak rám, amiket annyira szerettem. Bele se gondoltam, hogy ez egy thriller-krimi kombó, ami nem igazán az én műfajom, de remélem, hogy ennek ellenére tetszeni fog.

2. Émile Zola: A PATKÁNYFOGÓ 

 "A regény egy külvárosi csapszékről, Colombe apó Patkányfogójáról kapta a címét. Ez a csapszék a regényben félelmetes jelképpé mélyül: mint valami iszonyú mocsár, elnyeli Coupeau-t, a szerencsétlenül járt bádogossegédet, elemészti iszákos munkatársait, sírjává lesz Gervaise-nek, a Párizsba szakadt, szánalomra méltó mosónőnek is. Gervaise – a regény főhőse – szívósan küzd a fojtogató sors ellen, de felőrlődik férje és szeretője között, akik irgalmatlanul gyötrik, s lelketlenül kihasználják."

Miután elolvastam Zola Tisztes úriházát valamilyen furcsa módon beleszerettem annak a kornak (1800-as évek) a romlottságába. valamint abba, hogy az író olyan kendőzetlenül felfedi azokat az igazságokat, amiről akkor nem beszéltek. És amúgyis izgalmas olyan könyveket olvasni, amiket a Vatikán a tiltott könyvek listájára helyezett.  Egyébként A patkányfogó Rougon-Macquart család regényciklus 7. része. 

3. Patrick Süskind: A PARFÜM - Egy gyilkos története

 "Megjelenése után szinte azonnal világsiker lett, negyvenkét nyelvre fordították le a titokzatos író nem kevésbé titokzatos könyvét. 
   Jean-Baptiste Grenouille az illatok géniusza volt, aki a 18. századi Franciaország többi szörnyetegével szemben azért merült feledésbe, mert zsenialitása és nagyravágyása olyan területekre korlátozódott, amely nem hagyott nyomot a történelemben. Grenouille számára a világ nem fények, színek, látható-megfogható dolgok összességéből, hanem az illatok sokszínű forgatagából állt. S mert ez a furcsa lény első eszmélésétől kezdve a művészi tökélyre törekedett, megalkotta a világ legtökéletesebb parfümjét. A csodálatos szert, amellyel ha behinti magát, szeretni fogják. Nem tudnak majd ellenállni neki a nők, megkívánják, őt, a szerencsétlent, aki Párizs legbűzösebb pontján, a Halpiacon született. Vágya megvalósítása közben attól sem riad vissza, hogy a parfüm előállításához több tucat ártatlan lány lenyúzott bőrének illateszenciájára van szüksége.
   A mindvégig hátborzongató történet olvasása közben szinte lehetetlen eldönteni: a mű a zsenialitásról, a művészi tökéletesség áráról, a magányról, a bűnről írott példabeszéd, vagy pedig dermesztő horror."

Erről a regényről/ a belőle készült filmről körülbelül 10. osztályban hallottam először, az akkori pszichológia tanárom ajánlotta. Így amikor Bookline-on megláttam, hogy antikvár könyvként mennyire olcsó, azonnal lecsaptam rá. Nem tartogattam sokat a polcomon, hiszen egy tengerparti nyaraláson el is olvastam.

4. Márai Sándor: A GYERTYÉK CSONKIG ÉGNEK

 "Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélgetik az éjszakát. Egyikük annak idején elárulta barátját, örökre tönkretette az életét. Márai regényében a barátság, hűség és árulás, egy világrend széthullásának kérdését járja körül."

A megvásárlás után szinte azonnal elolvastam. Akkor egy nehezebb és fontosabb vizsgára készülve tökéletesnek éreztem. Rövidke is volt és amúgy is: Márai olyan szépen ír. Bejegyzésem is született a róla alkotott véleményemről, amit IDE kattintva tekinthettek meg!

5. William Golding: A LEGYEK URA

 „Született ​optimista vagyok – írja Golding – de a fogyatékos logika … pesszimistát formál belőlem.” Ebből a folyamatból valóban a végeredmény, a pesszimizmus marad meg uralkodó benyomásként Golding mindazon regényeinek olvastán, amelyek emberi-írói alapélményével – a háborúval foglalkoznak. A pesszimizmusból azonban egyfajta megnyugvás alakul ki, mihelyt Golding az emberség kérdését firtatja: „Ember voltunk abban áll – írja –, hogy el tudjuk dönteni, mi a helyes és mi a rossz, mi a csúf és mi a szép, mi az igazság és mi az igazságtalan.” A legyek ura voltaképpen a régi angol kalandregényeknek, a „hős gyarmatosító brit szellem”-et propagáló műveknek keserű paródiájául készült – de sokkal több lett ennél: egy maroknyi kamasz hajótörött életének néhány hetében az emberi ösztönök fejlődésének teljes panorámáját – a magatartásformák teljes skáláját adja a legvégletesebb helyzetekben. Megmutatja, hogy az értelem, az emberség, az ésszerű társadalom az ember elemi szükséglete; de ha az értelem nem eléggé érett, az emberség nem eléggé erőteljes, feltámadhatnak az alantas ösztönök, az öncélú hatalomvágy, a kegyetlenség."

Legelőször egy barátom ajánlotta. Igazából nem tudok róla sokat, csak annyit, hogy van benne szó disznóvágásról. Mindenesetre egy klasszikusról van szó, amit el kell olvasnom.

6. J. D. Salinger: ZABHEGYEZŐ 

 "Egy amerikai kamasz életének három napja, első személyben és ötszáz szóval elbeszélve. A történet régi: Holden Caulfield „kibukik” az intézetből félévben, nem mer hazamenni, inkább elhatározza, hogy a karácsonyi vakációt kedvére tölti, mielőbb a szülői pofonok ideje elérkezik. A kamasz azonban új: az a napszemüveges, hülyegyerek-frizurás nemzedék, akik miatt együtt sopánkodunk idősödő pedagógusokkal. A kedves, csupa szív, csupa gátlás kamasz elbeszélése emlékeztető azok számára, akik már régóta tagjai a Felnőttek Világszövetségének."

Egy újabb klasszikus, aminek megvásárlásának oka számomra elég vicces. Szóval az ok, amiért ezt a könyvet megvettem (nyilván azon kívül, hogy el szeretném olvasni) az, hogy minden idős hölgy ezt a regényt keresi az antikváriumokban és könyvesboltokban. Vicc nélkül. Az esetek többségében, amikor besétáltam egy antikváriumba/könyvesboltba (ami saját bevallásom szerint is elég sok alkalom, nemhogy egy kívülálló szemében), volt legalább egy idős hölgy, aki bejött és megkérdezte: "A Zabhegyező megvan?" Nekem ki kell derítenem, hogy miért keresik annyira az idős nénik ezt a könyvet! (Ez egy küldetés!)

    Folytatva a sort, mert még mindig nincs vége a nyáron beszerzett könyveim listájának, szeretném bemutatni azt a két könyvet, amit már egy korábban említett vizsgára szereztem be. Sokaknak nem izgi, viszont nekem és sok más óvodapedagógusnak hasznos lehet.

  

7. Barabási Tünde, Demény Piroska, Stark Gabriella: GYAKORLATKÖZELBEN - A projektmódszer óvodai alkalmazása

8. Kádár Annamária: AZ ÉRZELMI INTELLIGENCIA FEJLŐDÉSE ÉS FEJLESZTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI ÓVODÁS- ÉS KISISKOLÁSKORBAN

Igazából mindkettő szakkönyv, mondhatni alapdarabok a romániai magyar óvodai oktatásban és a vizsga szakirodalmában is benne volt. Szükségem volt és lesz rájuk. Egyszóval hasznosak. 

   Ezután elérkezett a születésnapom, ami újabb okot adott arra, hogy könyveket vásároljak, amit ezúttal sem hagyhattam ki. Három könyvet kaptam ajándékba, illetve kettőt vettem magamnak. Ők lennének azok:

9. dr. Csernus Imre: A NŐ

"Mitől nő egy nő? És vajon mitől jó nő? Hogyan képes egy nő – vagy akár egy férfi – megélni saját nemiségét? Tud-e jó példával szolgálni gyermekeinek? Tudja-e jól érezni magát a saját bőrében? És tesz-e valamit azért, hogy jobb legyen?
Ha Ön elég erős, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket, lapozzon bele Dr. Csernus Imre legújabb könyvébe! Bátraké a szerencse…

"Kimondani hangosan magamnak és a másiknak a jó és a rossz érzéseimet, majd mindennek a következményeit napról-napra következetesen vállalni: ez a fejle(szte)tt érzelmi intelligencia." 

Dr. Csernus Imre 1966-ban született egy vajdasági kisvárosban. Bár 10 éves korában esküt tett arra, hogy pap lesz, valahogy mégiscsak pszichiáter lett belőle, mert kiderült, hogy van bátorsága feltenni azokat a kérdéseket, amelyekre mások gondolni sem mernek.

"Talán mindez egy általános tévhit, hogy a nő csak akkor nő, amikor párkapcsolatban él. Lehet, hogy nem a másikhoz képest kellene meghatároznia magát? Lehet, hogy mindezt egykor a férfiak találták ki, mivel nekik így nagyon kényelmes? A pasitól lesz valaki nő?"

10. Dr. Csernus Imre: A FÉRFI

"Mitől boldog egy férfi? Miért van a férfiaknak szüksége pótmamára? Milyen az érzelmi intelligenciájuk? Miért nem képesek udvarolni? Miért nem képesek pihenni és egyedül is jól érezni magukat? Miért szűnt meg bennük a bátorság? Miért hasonlít a legtöbbjük egy papucsállatkára? Egy nyúlra? Egy majomra? Egy vörösboros marhaszeletre… Miért nem mernek felnőni és miért ennyire rövidlátók?
Dr. Csernus Imre a nők után ezúttal a férfiak felé fordul, hogy merész és őszinte kérdéseket
szegezzen szembe férfiközpontúnak mondott világunk hazugságaival."

A párom mindig bajban van az ajándékvásárlással, legyen szó bármilyen ajándékról. Állítása szerint nehéz nekem ajándékot venni, mert nem vagyok "átlagos" lány. Nem lehet elintézni engem egy parfümmel, ékszerrel, mert az nem én vagyok. Így idén azt beszéltük meg, hogy a sok felesleges ajándék helyett (amit 4 év alatt felhalmoztunk egymás számára, mert ő sem egy átlagos férfi, akinek tollat és borotválkozó szetett lehet venni) kiválasztok magamnak egy-két könyvet (mert ő egyáltalán nem ért a könyvekhez, ugyanúgy, ahogy én sem értek túl sokat az ő hobbijához - a horgászathoz), amit ő fizet ki. Így esett a választásom erre a két Csernus könyvre, ami már rég kívánságlistás volt. 

11.  Tina Seskis: A NÁSZÚT 

"Gond van a paradicsomban…
Jemma, amióta csak az eszét tudja, a tökéletes nászutat tervezi. Kéthetes menedék egy ötcsillagos üdülőhelyen a Maldív-szigeteken, luxus villákkal, személyi inassal és teljes visszavonultságban.
Paradicsominak kellene lennie, de rémálommá válik.
A férfi ugyanis, akihez egy héttel ezelőtt feleségül ment, nyomtalanul eltűnt a szigetről, és a tökéletes új élet épp ilyen gyorsan tűnik el Jemma szeme elől.
Ez hogy történhet meg mindazok után, amin együtt keresztülmentek? Létezik valaki a szigeten, akiben a fiatal nő megbízhat? És mindenekelőtt – hová ment a férje?"

Ennek a könyvnek a története kissé kalandosra sikeredett. Minden úgy kezdődött, hogy a legjobb barátnőm megajándékozott Dan Brown A Da Vinci-kód című könyvével, aminek átadását egy játék előzte meg. Ez alatt a játék alatt különböző feladatokat kellett megoldanom: folytatnom kellett az elkezdett szimbólumsort egy adott logika alapján, valamint  logikus gondolkodást igénybe vevő szöveges feladatokat is kaptam. Miután átvettem az ajándékot és kinyitottam a következő kommunikáció bonyolódott le:
Barátnőm: Megvan már?
*Én csak nétzem rá fapofával, majd elröhögtük magunkat*
Ezután a barátnőm egy nem igazán szalonképes monológot folytatott saját magával, hogy hogy lehet ilyen feledékeny, mikor még képet is mutattam neki, hogy megvettem ezt a könyvet még nyár elején. 
Nem történt semmi probléma! Elmentem a könyvesboltba, ahonnan vásárolta és becseréltem egy általam választottra (azért én tettem ezt meg, mert másnap elutazott és mire hazajött volna lejár a 14 nap visszacserélési idő). 
A könyvesboltban két könyv között vaciláltam: John Greentől a Teknősök végtelen sora és Tina Seskis A nászút című könyvek között. Végül azt hiszem, hatott rám a reklámpszichológia, mert előtte túl sokat láttam A nászutat különböző Facebook csoportokban, hogy mennyire jó könyv, így ez győzött. És egyáltalán nem bántam meg.

12. Jane Hawking: UTAZÁS A VÉGTELENBE

"Kivételesen őszinte, megindító és sokszor vicces könyvében Jane Hawking nem csupán első házasságának bonyolult és fájdalmas dilemmáit osztja meg az olvasóval, hanem azt is, hogy milyen megpróbáltatások elé állít a hírnév és a vagyon egy házasságot.
 "Lehet, hogy Stephen Hawking tizenegy dimenzióban gondolkodik, de első felesége ennél is többre képes." -The Times"

A könyvből készült filmet (A mindenség elmélete) már korábban láttam. Anélkül néztem meg, hogy tudtam volna kiről és miről szól. Igen tudom... Túl gyakran választok cím alapján. A film után azt hittem, csak egy sima filmről van szó A NAGY Stephen Hawking életéről, ami egyébként nagyon tetszett, DE MEM! A film Hawking feleségének könyve alapján készült. Ahogy ezt megtudtam, meg is kerestem gyorsan Bookline-on a könyvet, és be is szereztem születésnapomra. Pont jó időben szereztem róla tudomást, ez egy égi jel. 

13. Csáth Géza: EGY ELMEBETEG NŐ NAPLÓJA

"E ​század elején egy csodálatos fantáziával és íráskészséggel megáldott fiatal nő került a budapesti Moravcsik-féle elmeklinikára. Akkortájt végezte ott éppen klinikai gyakorlatait dr. Brenner József fiatal orvos, Csáth Géza néven országos hírű novellista és zenekritikus. Rendkívül sokoldalú tehetség: zenél és zenét szerez, felfedező értékű zenekritikát ír, ráérez a legújabb festészeti ízlésre, s úttörője a novellaműfajnak. Akármibe fog, mindig és mindenben megelőzi kora gondolkodását, ízlését, műveltségét. Így van ez orvostudományi munkásságával is. A nagy tekintélyű, de konzervatív iskolát képviselő Moravcsik professzor égisze alatt a szakmában még igazán sehol el nem ismert freudi módszereket alkalmazza betege pszichés védelmi mechanizmusainak föltárásában, megismerésébe. A korszak magyar tudományosságát a teljes nyitottság jellemezte az új törekvések iránt. Még a konzervatív Moravcsik és orvosgárdája is eltűrte, sőt segítette kezdő orvosa freudista kísérleteit. Egy zseniális adottságokkal rendelkező elmebeteg, egy zseniális fiatal orvos és lélekbúvár író, valamint egy minden újra fogékony tudományos környezet szerencsés találkozása eredményeképpen született meg Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa.
Ez a munka azonban nemcsak tudománytörténeti jelentőségű. A laikus számára is rendkívüli olvasmányélmény. Nemcsak azért, mert A. G. naplóföljegyzései, pszichéje védelmére kialakított szimbólumai szépírói értékűek, hanem azért is, mert Csáth Géza a tudós pontosságával s a finom érzékenységű szépíró beleérző képességével deríti föl A. G. lelkivilágának legtitkosabb zugait."

Egy újabb könyv, amit a címe alapján választottam. Belekukkantottam, és sok pszichológiát láttam benne, nagyon sokat. De mivel soha nem állt tőlem távol a pszichológia, nem hiszem, hogy gond lenne belőle vagy a megértéséből. Jó lesz kicsit belenézni a pszichiátria világába is.


    Ennyi lett volna ez a rövidnek nem mondható nyári book haul bejegyzés. Néha elszalad velem a ló és nem tudok megállni, ha könyvekről van szó. Hosszabb bejegyzések, illetve egy-egy könyvről alkotott hosszabb véleményem olvasható lesz a későbbiekben, amikor eljön az ideje annak, hogy elolvassam őket. 

Estelle Maskame: DIMILY trilógia

                                                Fülszöveg

"Amikor a tizenhat éves Eden Munro beleegyezik, hogy a nyarat a rég nem látott apjánál tölti a kaliforniai Santa Monicában, még nem sejti, mi vár rá. Eden szülei elváltak, és az apja új családot alapított. Ezt azt jelenti, hogy Eden találkozik a három mostohatestvérével.
A legidősebb, Tyler Bruce, egy heves természetű, hatalmas egójú problémás kamasz, aki mindenben szöges ellentéte Edennek. A fiatal lány nemsokára egy új élményekkel teli világban találja magát, mert Tyler baráti köre úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi a jövevényt. A legnagyobb rejtélyt Tyler jelenti számára, és minél jobban próbálja megérteni a fiút, annál jobban megtetszik neki. Pedig pont a mostohatestvérébe nem lenne szabad beleszeretnie.
A helyzetet tovább bonyolítja Tyler levakarhatatlan barátnője meg egy srác, aki azonnal szemet vet Edenre. Sok titok, sok hazugság, és rengeteg dráma van a háttérben. Vajon Eden le tudja győzni az érzéseit? És sikerül kiderítenie az igazságot Tylerrel kapcsolatban?"

  Már nem is emlékszem, hogy hogyan akadtam rá. Valószínűleg csak böngésztem a neten és ráakadtam. Egy könnyed nyári olvasmányra számítottam, amit meg is kaptam.
        Őszintén nem tudom, hogy mi fogott meg benne. A könnyen olvashatósága, az alapsztori vagy csak simán más volt a sok szakkönyv után, amit az utóbbi időben olvastam? Lehet, hogy így minden összevetve. Valamiért nem tudtam letenni a könyvet. Ha nappal nem volt időm, éjjel vettem a kezembe és faltam a sorokat. Így viszonylag hamar végeztem is vele. 
    Az alapsztori egy nem mindennapi esemény, amely a mindennapi élet keretei között bontakozik ki. A tipikus tinik életét elő Santa Monica-i fiatalok életébe csöppen bele Eden, a visszafogott Portland-i lány, aki akaratlanul is beleszeret mostohatestvérébe, a problémás, folyton balhézó Tyler-be. Ezek a fiatalok buliznak, alkoholt és drogot fogyasztanak, nem riadnak vissza az enyhe bűnözéstől sem. Az első rész tulajdonképpen Edes és Tyler egymásra találását mutatja be, amelyet számos tényező megnehezít. Többek között Tiffani, Tyler pszichopata barátnője, aki a későbbiekben sem hagy békét a mostohatestvérpárnak. 
Hiába tetszett, de akaratlanul sem tudok szemet hunyni az írói hibák fölött. Az igazszág az, hogy egyet vettem észre, ami nagyon szemet szúrt, s többször is visszaolvastam azt a bizonyos részt. Az én példányomban elég furcsa időszakban lövik ki a tűzijátékot. A július 4-ei  jelenet alatt ugyanis a lezárt folyosón tartózkodik a szerelmespár. Fellövik a tűzijátékot (amivel nem foglalkoznak) s utána Tyler arcára rásüt az éppen lemenő nap. Világosítsatok fel! Van olyan tűzijáték, amit világosban lőnek fel? Ha igen, akkor elnézést kérek, de ez nekem sehogy sem érthető. Ezen kívül lehet, hogy van még más is, de mivel a regényt többnyire félálomban olvastam és csak a cselekményre koncentráltam, nem vettem észre mást. Viszont a második részben, a Mondtam már, hogy szükségem van rád?-ban igen!

De előtte:

                      Fülszöveg

 "Eltelt egy év azóta, hogy a tizennyolc éves Eden Munro utoljára látta Tyler Bruce-t, a mostohatestvérét… és a titkos szerelmét. A családjuk kedvéért véget vetettek a kapcsolatuknak, Eden mégis izgatott lesz, amikor Tyler meghívja magához, hogy töltse vele a nyarat New Yorkban.
Eden már megtalálta a boldogságot a barátjával, Deannel, és úgy gondolja, hogy Tyler is biztosan továbblépett. De miközben eltöltenek egy hosszú, forró nyarat a sosem alvó, izgalmas városban, hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem felejtették el egymást. Vajon ellen tudnak állni a csábításnak?
Estelle Maskame fantasztikus DIMILY-trilógiájának második részében Tyler és Eden felvállalja az érzéseit, és el kell dönteniük, mit tegyenek ezután. Elég erős a szerelmük, hogy elviseljék a rájuk váró kihívásokat?"

   Szóval ez a rész már kevésbé tetszett. Hurrá, végre megint együtt vannak, de maga az író sem tudta eldönteni, hogy mikor is volt Tyler New York-ba költözése előtti utolsó csókjuk. Néha egy, néha két évet emleget, holott világos, hogy egy éve. A másik ilyen észrevételem pedig Tyler nadrágja (ez viccesen hangzik). Talán a Central Parkba igyekeztek, amikor otthon Tyler vászonnadrágot vett fel, később mégis a farmernadrágja zsebébe csúsztatta a kezét. Talán átöltözött valahol a metró fele igyekezve. Furcsa. Viszont még mindig olvasható volt, annak ellenére is, hogy az első rész jobban tetszett. 
    A kedvenc szereplőm egyértelműen Snake volt. Egyedi humorával és enyhe alkoholizmusával, lustaságával az egyik legviccesebb figura az egész trilógiában. 
Az újra egymásra talált szerelmes élete New York-ban sem fenékig tejfel. Titkolóznak új és regi barátaik előtt is, ameddig el nem döntik, hogy felvállalják kapcsolatukat mindenki előtt. De vajon jó ötlet?
 

A trilógia harmadik része: Mondtam már, hogy hiányzol?

"Egy éve már, hogy Eden utoljára beszélt Tylerrel. Még mindig haragszik rá, amiért tavaly nyáron olyan hirtelen faképnél hagyta, és igyekszik mindent elkövetni, hogy továbblépjen, és gondtalan diákként folytassa az életét a Chicagói Egyetemen. A tanév végén visszatér Santa Monicába, de nem ő az egyetlen, aki úgy dönt, hogy hazautazik a nyárra…
Edennek egyedül kellett szembenéznie botrányos bejelentésük következményeivel, és egy szétzilált család minden problémájával, ezért úgy dönt, hogy nem foglalkozik Tylerrel, amikor az újra felbukkan a városban.
De hol volt Tyler? És Eden tényleg továbblépett már, vagy csak el akarja hitetni magával, hogy már nem érdekli a fiú? Lehet, hogy Tyler és Eden képes lesz legyőzni a család ellenállását, és minden nehézség ellenére megtalálja végre a boldogságot?"

     Egyértelműen az a rész ez, amelyik a legkevésbé tetszett. Nekem már kicsit terhes volt, hogy Tyler és Eden így kínlódnak. Emellett pedig Eden apja volt csak az igazán kiakasztó. Tényleg van ilyen gyerekesen viselkedő felnőtt, aki saját maga okozta problémák miatt viselkedik így a lányával? És Chase? Tyler legkisebb öccse? Tényleg ilyen naiv? Középiskolába megy, könyörgöm! Miért rekesztik ki mindenből? Elég nagy már hozzá, hogy megértse miért veszekszik mindig mindenki mindenkivel. Az ő háta mögött nem suttogtak, mint Jamie és Eden háta mögött. A szereplőkkel nem vagyok kibékülve. Csak Tylerrel és Ellaval, a mostohaanyuval, aki nem is annyira mostoha. Ők ketten, akik igazán kidolgozott karakterek, akik fejlődnek és tesznek valamit a dolgok előrehaladása érdekében. A többiek mintha csak egy helyben ácsorognának. 
   Mivel ez a befejező rész, nagyon kíváncsi voltam a befejezésre. És én mondom, hogy semmi bajom a nyálas részekkel, sőt! Lányként kifejezetten szeretem a kissé nyálas epizódokat. De ennek a könyvnek a befejezése valami borzalmas. Igen. Tudom, hogy happy end, meg minden. De...? A szereplőktől és a nyálas befejezéstől eltekintve viszont olvasható volt. Bár vártam, hogy túl legyek rajta.