Patrick Süskind- A parfüm - Egy gyilkos története

     Az előző nyári book haul bejegyzésemben említettem már, hogy legelőször körülbelül 10. osztályos diákként hallottam erről a filmről/ könyvről. Azóta folyamatosan halasztgattam a film megnézését, viszont amint Bookline-on rábukkantam, érdemesnek tartottam a megvásárlásra. A polcomon nem nyugodhatott sokáig, hiszen bepakoltam a bőröndömbe és egészen Bulgária napos tengerpartjáig utazott velem. 

           Fülszöveg

Eredeti cím: Das Parfum
Megjelenés éve: 1985
World Fantasy díj a legjobb regényért

 "Megjelenése után szinte azonnal világsiker lett, negyvenkét nyelvre fordították le a titokzatos író nem kevésbé titokzatos könyvét. 
   Jean-Baptiste Grenouille az illatok géniusza volt, aki a 18. századi Franciaország többi szörnyetegével szemben azért merült feledésbe, mert zsenialitása és nagyravágyása olyan területekre korlátozódott, amely nem hagyott nyomot a történelemben. Grenouille számára a világ nem fények, színek, látható-megfogható dolgok összességéből, hanem az illatok sokszínű forgatagából állt. S mert ez a furcsa lény első eszmélésétől kezdve a művészi tökélyre törekedett, megalkotta a világ legtökéletesebb parfümjét. A csodálatos szert, amellyel ha behinti magát, szeretni fogják. Nem tudnak majd ellenállni neki a nők, megkívánják, őt, a szerencsétlent, aki Párizs legbűzösebb pontján, a Halpiacon született. Vágya megvalósítása közben attól sem riad vissza, hogy a parfüm előállításához több tucat ártatlan lány lenyúzott bőrének illateszenciájára van szüksége.
   A mindvégig hátborzongató történet olvasása közben szinte lehetetlen eldönteni: a mű a zsenialitásról, a művészi tökéletesség áráról, a magányról, a bűnről írott példabeszéd, vagy pedig dermesztő horror."

    Tehát a történet Jean- Baptiste Grenouille megszületésével kezdődik, akinek anyját börtönbe zárják és lenyakazzák gyermekgyilkosság vádjával, így a kis Grenouille hányódtatva és borzalmas körülmények közt éli meg gyermekéveit. Korán nagyon nehéz munkába kezd, ahol ki is használják teljes mértékig úgy, hogy egy rossz szava sincs az egész ellen. Tökéletes hasonlatot talált rá az író, ugyanis ő egy kullancshoz hasonlítja. Egy kullancshoz, aki egy fán ülve vár egy csepp vérre az évekkel ezelőtt felszedett táplálék nosztalgiájában. Főhősünk ugyanilyen. Nem számít neki, hogy milyen megpróbáltatásokon kell keresztülmennie, ha egyszer egy finom illat megcsapta az orrát (márpedig megcsapta, mert ő kilométerekről kiszagolja a leghalványabb illatot is), az illat emlékével évekig elvan, ameddig egy újabbat, egy finomabbat nem talál. A helyzet iróniája, hogy neki egyáltalán nincs illata. Ezért észre sem veszik, levegőnek nézik, nem vesznek róla tudomást, mintha ott sem lenne. Ezért keresi nagyon A parfümöt, amiről a fülszöveg ír. Viszont nem tudok elmenni amellett, hogy a fülszöveg valótlanságot állít. Konkrétan nem nyúzza le áldozatainak bőrét. Csupán zsíros kendőbe csavarja őket, a zsír átveszi a bőr illatát, s miután kicsomagolja a lányokat a zsíros lepedőből egy késsel óvatosan, anélkül, hogy kárt tenne bennük lehámozza a rájuk tapadt zsírt. Ez merőben más, mint a bőr lenyúzása. Nem ez az első alkalom, hogy ilyen hibával találkozom. 

     Ennek ellenére egy tipikusan olyan könyvről van szó, amit ha az ember a kezébe vesz, nem tud letenni. Én alapvetően olyan ember vagyok, aki szereti, ha sok párbeszéd váltja fel a leírásokat. Ennél a könyvnél nem így van. Leginkább a leírás dominál, párbeszédet nagyon kevés helyen találunk, ennek ellenére sem éreztem azt, hogy unalmas lenne. Olyan sok minden történik olyan jól leírva, hogy semmi gondom, sem kellemetlenségem nem támadt belőle.

     

Megjelenés éve: 2006

    A könyvből egyébként film is készült azonos néven, ami a legapróbb részletekben való eltérésben megegyezik a könyvben leírt történésekkel. A film is ugyanolyan zseniális, mint a könyv, bár nem mondhatni jobbnak, ugyanúgy, ahogy az esetek többségében sem mondhatni jobbnak a filmet, mint a könyvet. 

Egy olyan film, amit mindenkinek meg kell néznie egy bizonyos kor felett. 

Egyszerre hátborzongató és fantasztikus. 

    Egyébként utánanéztem és sok érdekességet találtam a film elkészítéséről. Például több filmrendező és producer is azt mondta, hogy ez a könyv megfilmesíthetetlen. Az  író el sem akarta adni a megfilmesítés jogát, végül megtette és 10 millió eurót kapott érte, és a film is az egyik legdrágábban elkészített darabja lett a német filmgyártásnak. A nagy kiadások után végül megérkezett a nem éppen csekély összegű bevétel, ugyanis az Amerikai Egyesült Államokban való bemutatás előtt elérte a film a 100 millió dolláros bevételt. Ez azért nem semmi.

   A könyvet leginkább Viszkok Fruzsi, videóbloggernek ajánlom, aki mindig bajban van a parfümök illatának leírásával. Ebben a könyvben annyi ihletet kap arra, hogy hogyan lehet elmondani azt, amit az orrával érez, hogy az elkövetkezőkben mindenki tudni fogja, hogy milyen az az illat, amit épp elmondani próbál.

   

Egy idézet a könyvből:

Nyári Book Haul

 Íme... Elérkezett az első book haul bejegyzés a blogomon. Mindig is szerettem az ilyen típusú videókat és blogbejegyzéseket, ezért egy hirtelen ötlettől vezérelve hozzá is láttam a fényképezéshez és az íráshoz, egyúttal egy ajánlóval kedveskedve nektek.

    A nyár az az időszak, amikor alapjában véve több időm lenne olvasni, mint az év egyéb időszakaiban, mégis - sors iróniája -  ekkor olvasok a legkevesebbet. Mindig azért vártam a nyarat, hogy húú de sok időm lesz olvasni, s az utolsó vizsga után varázsütésre esek olyan krízisbe, ami alatt semmi kedvem olvasni. Ugyanúgy megmarad a könyvek iránti zsongásom (ami a következőkben meg is látszik az újonnan vásárolt könyvek számából), de úgy nem jön, hogy leüljek és elolvassak akár egy betűt is. Ebbe idén is beleestem, nem kerülhettem el. Viszont, ahogy már említettem, könyveket azért vásároltam, s szerencsére okom (khm... ürügyem?) is akadt rá. 

Így a főiskoláról való elballagásom alkalmából egyből 6 könyvvel leptem meg magamat a Bookline-ról még júniusban. Ezek a következők:

1. Dan Brown: A DA VINCI-KÓD

"A tanulmányi úton Párizsban tartózkodó Robert Langdon szimbólumkutatót telefonon riasztják egy késő esti órán. A Louvre idős kurátorát meggyilkolták a múzeumban, és érthetetlen kódot találtak a holtteste mellett. Miközben Langdon és Sophie Neveu, a tehetséges francia titkosírás-szakértő a rejtvény megoldásán dolgozik, elképedten fedezik fel a rejtett utalások nyomát Leonardo da Vinci műveiben – noha ezeket az utalásokat mindenki láthatja, a festő zseniálisan álcázta őket. A hagyományos thrillerregények kliséiből A Da Vinci-kód egyszerre villámgyors, intelligens és többrétegű; részletek sokasága és alapos kutatások hitelesítik. Az első oldalaktól a váratlan és elképesztő végkifejletig Dan Brown bestsellerszerző már megint mesterien bonyolítja a történetet."

  

Mindenféle magyarázat nélkül vettem meg ezt a könyvet. Azt hiszem az utóbbi év Művészettörténet órái hatottak rám, amiket annyira szerettem. Bele se gondoltam, hogy ez egy thriller-krimi kombó, ami nem igazán az én műfajom, de remélem, hogy ennek ellenére tetszeni fog.

2. Émile Zola: A PATKÁNYFOGÓ 

 "A regény egy külvárosi csapszékről, Colombe apó Patkányfogójáról kapta a címét. Ez a csapszék a regényben félelmetes jelképpé mélyül: mint valami iszonyú mocsár, elnyeli Coupeau-t, a szerencsétlenül járt bádogossegédet, elemészti iszákos munkatársait, sírjává lesz Gervaise-nek, a Párizsba szakadt, szánalomra méltó mosónőnek is. Gervaise – a regény főhőse – szívósan küzd a fojtogató sors ellen, de felőrlődik férje és szeretője között, akik irgalmatlanul gyötrik, s lelketlenül kihasználják."

Miután elolvastam Zola Tisztes úriházát valamilyen furcsa módon beleszerettem annak a kornak (1800-as évek) a romlottságába. valamint abba, hogy az író olyan kendőzetlenül felfedi azokat az igazságokat, amiről akkor nem beszéltek. És amúgyis izgalmas olyan könyveket olvasni, amiket a Vatikán a tiltott könyvek listájára helyezett.  Egyébként A patkányfogó Rougon-Macquart család regényciklus 7. része. 

3. Patrick Süskind: A PARFÜM - Egy gyilkos története

 "Megjelenése után szinte azonnal világsiker lett, negyvenkét nyelvre fordították le a titokzatos író nem kevésbé titokzatos könyvét. 
   Jean-Baptiste Grenouille az illatok géniusza volt, aki a 18. századi Franciaország többi szörnyetegével szemben azért merült feledésbe, mert zsenialitása és nagyravágyása olyan területekre korlátozódott, amely nem hagyott nyomot a történelemben. Grenouille számára a világ nem fények, színek, látható-megfogható dolgok összességéből, hanem az illatok sokszínű forgatagából állt. S mert ez a furcsa lény első eszmélésétől kezdve a művészi tökélyre törekedett, megalkotta a világ legtökéletesebb parfümjét. A csodálatos szert, amellyel ha behinti magát, szeretni fogják. Nem tudnak majd ellenállni neki a nők, megkívánják, őt, a szerencsétlent, aki Párizs legbűzösebb pontján, a Halpiacon született. Vágya megvalósítása közben attól sem riad vissza, hogy a parfüm előállításához több tucat ártatlan lány lenyúzott bőrének illateszenciájára van szüksége.
   A mindvégig hátborzongató történet olvasása közben szinte lehetetlen eldönteni: a mű a zsenialitásról, a művészi tökéletesség áráról, a magányról, a bűnről írott példabeszéd, vagy pedig dermesztő horror."

Erről a regényről/ a belőle készült filmről körülbelül 10. osztályban hallottam először, az akkori pszichológia tanárom ajánlotta. Így amikor Bookline-on megláttam, hogy antikvár könyvként mennyire olcsó, azonnal lecsaptam rá. Nem tartogattam sokat a polcomon, hiszen egy tengerparti nyaraláson el is olvastam.

4. Márai Sándor: A GYERTYÉK CSONKIG ÉGNEK

 "Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végigbeszélgetik az éjszakát. Egyikük annak idején elárulta barátját, örökre tönkretette az életét. Márai regényében a barátság, hűség és árulás, egy világrend széthullásának kérdését járja körül."

A megvásárlás után szinte azonnal elolvastam. Akkor egy nehezebb és fontosabb vizsgára készülve tökéletesnek éreztem. Rövidke is volt és amúgy is: Márai olyan szépen ír. Bejegyzésem is született a róla alkotott véleményemről, amit IDE kattintva tekinthettek meg!

5. William Golding: A LEGYEK URA

 „Született ​optimista vagyok – írja Golding – de a fogyatékos logika … pesszimistát formál belőlem.” Ebből a folyamatból valóban a végeredmény, a pesszimizmus marad meg uralkodó benyomásként Golding mindazon regényeinek olvastán, amelyek emberi-írói alapélményével – a háborúval foglalkoznak. A pesszimizmusból azonban egyfajta megnyugvás alakul ki, mihelyt Golding az emberség kérdését firtatja: „Ember voltunk abban áll – írja –, hogy el tudjuk dönteni, mi a helyes és mi a rossz, mi a csúf és mi a szép, mi az igazság és mi az igazságtalan.” A legyek ura voltaképpen a régi angol kalandregényeknek, a „hős gyarmatosító brit szellem”-et propagáló műveknek keserű paródiájául készült – de sokkal több lett ennél: egy maroknyi kamasz hajótörött életének néhány hetében az emberi ösztönök fejlődésének teljes panorámáját – a magatartásformák teljes skáláját adja a legvégletesebb helyzetekben. Megmutatja, hogy az értelem, az emberség, az ésszerű társadalom az ember elemi szükséglete; de ha az értelem nem eléggé érett, az emberség nem eléggé erőteljes, feltámadhatnak az alantas ösztönök, az öncélú hatalomvágy, a kegyetlenség."

Legelőször egy barátom ajánlotta. Igazából nem tudok róla sokat, csak annyit, hogy van benne szó disznóvágásról. Mindenesetre egy klasszikusról van szó, amit el kell olvasnom.

6. J. D. Salinger: ZABHEGYEZŐ 

 "Egy amerikai kamasz életének három napja, első személyben és ötszáz szóval elbeszélve. A történet régi: Holden Caulfield „kibukik” az intézetből félévben, nem mer hazamenni, inkább elhatározza, hogy a karácsonyi vakációt kedvére tölti, mielőbb a szülői pofonok ideje elérkezik. A kamasz azonban új: az a napszemüveges, hülyegyerek-frizurás nemzedék, akik miatt együtt sopánkodunk idősödő pedagógusokkal. A kedves, csupa szív, csupa gátlás kamasz elbeszélése emlékeztető azok számára, akik már régóta tagjai a Felnőttek Világszövetségének."

Egy újabb klasszikus, aminek megvásárlásának oka számomra elég vicces. Szóval az ok, amiért ezt a könyvet megvettem (nyilván azon kívül, hogy el szeretném olvasni) az, hogy minden idős hölgy ezt a regényt keresi az antikváriumokban és könyvesboltokban. Vicc nélkül. Az esetek többségében, amikor besétáltam egy antikváriumba/könyvesboltba (ami saját bevallásom szerint is elég sok alkalom, nemhogy egy kívülálló szemében), volt legalább egy idős hölgy, aki bejött és megkérdezte: "A Zabhegyező megvan?" Nekem ki kell derítenem, hogy miért keresik annyira az idős nénik ezt a könyvet! (Ez egy küldetés!)

    Folytatva a sort, mert még mindig nincs vége a nyáron beszerzett könyveim listájának, szeretném bemutatni azt a két könyvet, amit már egy korábban említett vizsgára szereztem be. Sokaknak nem izgi, viszont nekem és sok más óvodapedagógusnak hasznos lehet.

  

7. Barabási Tünde, Demény Piroska, Stark Gabriella: GYAKORLATKÖZELBEN - A projektmódszer óvodai alkalmazása

8. Kádár Annamária: AZ ÉRZELMI INTELLIGENCIA FEJLŐDÉSE ÉS FEJLESZTÉSÉNEK LEHETŐSÉGEI ÓVODÁS- ÉS KISISKOLÁSKORBAN

Igazából mindkettő szakkönyv, mondhatni alapdarabok a romániai magyar óvodai oktatásban és a vizsga szakirodalmában is benne volt. Szükségem volt és lesz rájuk. Egyszóval hasznosak. 

   Ezután elérkezett a születésnapom, ami újabb okot adott arra, hogy könyveket vásároljak, amit ezúttal sem hagyhattam ki. Három könyvet kaptam ajándékba, illetve kettőt vettem magamnak. Ők lennének azok:

9. dr. Csernus Imre: A NŐ

"Mitől nő egy nő? És vajon mitől jó nő? Hogyan képes egy nő – vagy akár egy férfi – megélni saját nemiségét? Tud-e jó példával szolgálni gyermekeinek? Tudja-e jól érezni magát a saját bőrében? És tesz-e valamit azért, hogy jobb legyen?
Ha Ön elég erős, hogy feltegye magának ezeket a kérdéseket, lapozzon bele Dr. Csernus Imre legújabb könyvébe! Bátraké a szerencse…

"Kimondani hangosan magamnak és a másiknak a jó és a rossz érzéseimet, majd mindennek a következményeit napról-napra következetesen vállalni: ez a fejle(szte)tt érzelmi intelligencia." 

Dr. Csernus Imre 1966-ban született egy vajdasági kisvárosban. Bár 10 éves korában esküt tett arra, hogy pap lesz, valahogy mégiscsak pszichiáter lett belőle, mert kiderült, hogy van bátorsága feltenni azokat a kérdéseket, amelyekre mások gondolni sem mernek.

"Talán mindez egy általános tévhit, hogy a nő csak akkor nő, amikor párkapcsolatban él. Lehet, hogy nem a másikhoz képest kellene meghatároznia magát? Lehet, hogy mindezt egykor a férfiak találták ki, mivel nekik így nagyon kényelmes? A pasitól lesz valaki nő?"

10. Dr. Csernus Imre: A FÉRFI

"Mitől boldog egy férfi? Miért van a férfiaknak szüksége pótmamára? Milyen az érzelmi intelligenciájuk? Miért nem képesek udvarolni? Miért nem képesek pihenni és egyedül is jól érezni magukat? Miért szűnt meg bennük a bátorság? Miért hasonlít a legtöbbjük egy papucsállatkára? Egy nyúlra? Egy majomra? Egy vörösboros marhaszeletre… Miért nem mernek felnőni és miért ennyire rövidlátók?
Dr. Csernus Imre a nők után ezúttal a férfiak felé fordul, hogy merész és őszinte kérdéseket
szegezzen szembe férfiközpontúnak mondott világunk hazugságaival."

A párom mindig bajban van az ajándékvásárlással, legyen szó bármilyen ajándékról. Állítása szerint nehéz nekem ajándékot venni, mert nem vagyok "átlagos" lány. Nem lehet elintézni engem egy parfümmel, ékszerrel, mert az nem én vagyok. Így idén azt beszéltük meg, hogy a sok felesleges ajándék helyett (amit 4 év alatt felhalmoztunk egymás számára, mert ő sem egy átlagos férfi, akinek tollat és borotválkozó szetett lehet venni) kiválasztok magamnak egy-két könyvet (mert ő egyáltalán nem ért a könyvekhez, ugyanúgy, ahogy én sem értek túl sokat az ő hobbijához - a horgászathoz), amit ő fizet ki. Így esett a választásom erre a két Csernus könyvre, ami már rég kívánságlistás volt. 

11.  Tina Seskis: A NÁSZÚT 

"Gond van a paradicsomban…
Jemma, amióta csak az eszét tudja, a tökéletes nászutat tervezi. Kéthetes menedék egy ötcsillagos üdülőhelyen a Maldív-szigeteken, luxus villákkal, személyi inassal és teljes visszavonultságban.
Paradicsominak kellene lennie, de rémálommá válik.
A férfi ugyanis, akihez egy héttel ezelőtt feleségül ment, nyomtalanul eltűnt a szigetről, és a tökéletes új élet épp ilyen gyorsan tűnik el Jemma szeme elől.
Ez hogy történhet meg mindazok után, amin együtt keresztülmentek? Létezik valaki a szigeten, akiben a fiatal nő megbízhat? És mindenekelőtt – hová ment a férje?"

Ennek a könyvnek a története kissé kalandosra sikeredett. Minden úgy kezdődött, hogy a legjobb barátnőm megajándékozott Dan Brown A Da Vinci-kód című könyvével, aminek átadását egy játék előzte meg. Ez alatt a játék alatt különböző feladatokat kellett megoldanom: folytatnom kellett az elkezdett szimbólumsort egy adott logika alapján, valamint  logikus gondolkodást igénybe vevő szöveges feladatokat is kaptam. Miután átvettem az ajándékot és kinyitottam a következő kommunikáció bonyolódott le:
Barátnőm: Megvan már?
*Én csak nétzem rá fapofával, majd elröhögtük magunkat*
Ezután a barátnőm egy nem igazán szalonképes monológot folytatott saját magával, hogy hogy lehet ilyen feledékeny, mikor még képet is mutattam neki, hogy megvettem ezt a könyvet még nyár elején. 
Nem történt semmi probléma! Elmentem a könyvesboltba, ahonnan vásárolta és becseréltem egy általam választottra (azért én tettem ezt meg, mert másnap elutazott és mire hazajött volna lejár a 14 nap visszacserélési idő). 
A könyvesboltban két könyv között vaciláltam: John Greentől a Teknősök végtelen sora és Tina Seskis A nászút című könyvek között. Végül azt hiszem, hatott rám a reklámpszichológia, mert előtte túl sokat láttam A nászutat különböző Facebook csoportokban, hogy mennyire jó könyv, így ez győzött. És egyáltalán nem bántam meg.

12. Jane Hawking: UTAZÁS A VÉGTELENBE

"Kivételesen őszinte, megindító és sokszor vicces könyvében Jane Hawking nem csupán első házasságának bonyolult és fájdalmas dilemmáit osztja meg az olvasóval, hanem azt is, hogy milyen megpróbáltatások elé állít a hírnév és a vagyon egy házasságot.
 "Lehet, hogy Stephen Hawking tizenegy dimenzióban gondolkodik, de első felesége ennél is többre képes." -The Times"

A könyvből készült filmet (A mindenség elmélete) már korábban láttam. Anélkül néztem meg, hogy tudtam volna kiről és miről szól. Igen tudom... Túl gyakran választok cím alapján. A film után azt hittem, csak egy sima filmről van szó A NAGY Stephen Hawking életéről, ami egyébként nagyon tetszett, DE MEM! A film Hawking feleségének könyve alapján készült. Ahogy ezt megtudtam, meg is kerestem gyorsan Bookline-on a könyvet, és be is szereztem születésnapomra. Pont jó időben szereztem róla tudomást, ez egy égi jel. 

13. Csáth Géza: EGY ELMEBETEG NŐ NAPLÓJA

"E ​század elején egy csodálatos fantáziával és íráskészséggel megáldott fiatal nő került a budapesti Moravcsik-féle elmeklinikára. Akkortájt végezte ott éppen klinikai gyakorlatait dr. Brenner József fiatal orvos, Csáth Géza néven országos hírű novellista és zenekritikus. Rendkívül sokoldalú tehetség: zenél és zenét szerez, felfedező értékű zenekritikát ír, ráérez a legújabb festészeti ízlésre, s úttörője a novellaműfajnak. Akármibe fog, mindig és mindenben megelőzi kora gondolkodását, ízlését, műveltségét. Így van ez orvostudományi munkásságával is. A nagy tekintélyű, de konzervatív iskolát képviselő Moravcsik professzor égisze alatt a szakmában még igazán sehol el nem ismert freudi módszereket alkalmazza betege pszichés védelmi mechanizmusainak föltárásában, megismerésébe. A korszak magyar tudományosságát a teljes nyitottság jellemezte az új törekvések iránt. Még a konzervatív Moravcsik és orvosgárdája is eltűrte, sőt segítette kezdő orvosa freudista kísérleteit. Egy zseniális adottságokkal rendelkező elmebeteg, egy zseniális fiatal orvos és lélekbúvár író, valamint egy minden újra fogékony tudományos környezet szerencsés találkozása eredményeképpen született meg Az elmebetegségek pszichikus mechanizmusa.
Ez a munka azonban nemcsak tudománytörténeti jelentőségű. A laikus számára is rendkívüli olvasmányélmény. Nemcsak azért, mert A. G. naplóföljegyzései, pszichéje védelmére kialakított szimbólumai szépírói értékűek, hanem azért is, mert Csáth Géza a tudós pontosságával s a finom érzékenységű szépíró beleérző képességével deríti föl A. G. lelkivilágának legtitkosabb zugait."

Egy újabb könyv, amit a címe alapján választottam. Belekukkantottam, és sok pszichológiát láttam benne, nagyon sokat. De mivel soha nem állt tőlem távol a pszichológia, nem hiszem, hogy gond lenne belőle vagy a megértéséből. Jó lesz kicsit belenézni a pszichiátria világába is.


    Ennyi lett volna ez a rövidnek nem mondható nyári book haul bejegyzés. Néha elszalad velem a ló és nem tudok megállni, ha könyvekről van szó. Hosszabb bejegyzések, illetve egy-egy könyvről alkotott hosszabb véleményem olvasható lesz a későbbiekben, amikor eljön az ideje annak, hogy elolvassam őket. 

Estelle Maskame: DIMILY trilógia

                                                Fülszöveg

"Amikor a tizenhat éves Eden Munro beleegyezik, hogy a nyarat a rég nem látott apjánál tölti a kaliforniai Santa Monicában, még nem sejti, mi vár rá. Eden szülei elváltak, és az apja új családot alapított. Ezt azt jelenti, hogy Eden találkozik a három mostohatestvérével.
A legidősebb, Tyler Bruce, egy heves természetű, hatalmas egójú problémás kamasz, aki mindenben szöges ellentéte Edennek. A fiatal lány nemsokára egy új élményekkel teli világban találja magát, mert Tyler baráti köre úgy dönt, hogy a szárnyai alá veszi a jövevényt. A legnagyobb rejtélyt Tyler jelenti számára, és minél jobban próbálja megérteni a fiút, annál jobban megtetszik neki. Pedig pont a mostohatestvérébe nem lenne szabad beleszeretnie.
A helyzetet tovább bonyolítja Tyler levakarhatatlan barátnője meg egy srác, aki azonnal szemet vet Edenre. Sok titok, sok hazugság, és rengeteg dráma van a háttérben. Vajon Eden le tudja győzni az érzéseit? És sikerül kiderítenie az igazságot Tylerrel kapcsolatban?"

  Már nem is emlékszem, hogy hogyan akadtam rá. Valószínűleg csak böngésztem a neten és ráakadtam. Egy könnyed nyári olvasmányra számítottam, amit meg is kaptam.
        Őszintén nem tudom, hogy mi fogott meg benne. A könnyen olvashatósága, az alapsztori vagy csak simán más volt a sok szakkönyv után, amit az utóbbi időben olvastam? Lehet, hogy így minden összevetve. Valamiért nem tudtam letenni a könyvet. Ha nappal nem volt időm, éjjel vettem a kezembe és faltam a sorokat. Így viszonylag hamar végeztem is vele. 
    Az alapsztori egy nem mindennapi esemény, amely a mindennapi élet keretei között bontakozik ki. A tipikus tinik életét elő Santa Monica-i fiatalok életébe csöppen bele Eden, a visszafogott Portland-i lány, aki akaratlanul is beleszeret mostohatestvérébe, a problémás, folyton balhézó Tyler-be. Ezek a fiatalok buliznak, alkoholt és drogot fogyasztanak, nem riadnak vissza az enyhe bűnözéstől sem. Az első rész tulajdonképpen Edes és Tyler egymásra találását mutatja be, amelyet számos tényező megnehezít. Többek között Tiffani, Tyler pszichopata barátnője, aki a későbbiekben sem hagy békét a mostohatestvérpárnak. 
Hiába tetszett, de akaratlanul sem tudok szemet hunyni az írói hibák fölött. Az igazszág az, hogy egyet vettem észre, ami nagyon szemet szúrt, s többször is visszaolvastam azt a bizonyos részt. Az én példányomban elég furcsa időszakban lövik ki a tűzijátékot. A július 4-ei  jelenet alatt ugyanis a lezárt folyosón tartózkodik a szerelmespár. Fellövik a tűzijátékot (amivel nem foglalkoznak) s utána Tyler arcára rásüt az éppen lemenő nap. Világosítsatok fel! Van olyan tűzijáték, amit világosban lőnek fel? Ha igen, akkor elnézést kérek, de ez nekem sehogy sem érthető. Ezen kívül lehet, hogy van még más is, de mivel a regényt többnyire félálomban olvastam és csak a cselekményre koncentráltam, nem vettem észre mást. Viszont a második részben, a Mondtam már, hogy szükségem van rád?-ban igen!

De előtte:

                      Fülszöveg

 "Eltelt egy év azóta, hogy a tizennyolc éves Eden Munro utoljára látta Tyler Bruce-t, a mostohatestvérét… és a titkos szerelmét. A családjuk kedvéért véget vetettek a kapcsolatuknak, Eden mégis izgatott lesz, amikor Tyler meghívja magához, hogy töltse vele a nyarat New Yorkban.
Eden már megtalálta a boldogságot a barátjával, Deannel, és úgy gondolja, hogy Tyler is biztosan továbblépett. De miközben eltöltenek egy hosszú, forró nyarat a sosem alvó, izgalmas városban, hamarosan kiderül, hogy egyáltalán nem felejtették el egymást. Vajon ellen tudnak állni a csábításnak?
Estelle Maskame fantasztikus DIMILY-trilógiájának második részében Tyler és Eden felvállalja az érzéseit, és el kell dönteniük, mit tegyenek ezután. Elég erős a szerelmük, hogy elviseljék a rájuk váró kihívásokat?"

   Szóval ez a rész már kevésbé tetszett. Hurrá, végre megint együtt vannak, de maga az író sem tudta eldönteni, hogy mikor is volt Tyler New York-ba költözése előtti utolsó csókjuk. Néha egy, néha két évet emleget, holott világos, hogy egy éve. A másik ilyen észrevételem pedig Tyler nadrágja (ez viccesen hangzik). Talán a Central Parkba igyekeztek, amikor otthon Tyler vászonnadrágot vett fel, később mégis a farmernadrágja zsebébe csúsztatta a kezét. Talán átöltözött valahol a metró fele igyekezve. Furcsa. Viszont még mindig olvasható volt, annak ellenére is, hogy az első rész jobban tetszett. 
    A kedvenc szereplőm egyértelműen Snake volt. Egyedi humorával és enyhe alkoholizmusával, lustaságával az egyik legviccesebb figura az egész trilógiában. 
Az újra egymásra talált szerelmes élete New York-ban sem fenékig tejfel. Titkolóznak új és regi barátaik előtt is, ameddig el nem döntik, hogy felvállalják kapcsolatukat mindenki előtt. De vajon jó ötlet?
 

A trilógia harmadik része: Mondtam már, hogy hiányzol?

"Egy éve már, hogy Eden utoljára beszélt Tylerrel. Még mindig haragszik rá, amiért tavaly nyáron olyan hirtelen faképnél hagyta, és igyekszik mindent elkövetni, hogy továbblépjen, és gondtalan diákként folytassa az életét a Chicagói Egyetemen. A tanév végén visszatér Santa Monicába, de nem ő az egyetlen, aki úgy dönt, hogy hazautazik a nyárra…
Edennek egyedül kellett szembenéznie botrányos bejelentésük következményeivel, és egy szétzilált család minden problémájával, ezért úgy dönt, hogy nem foglalkozik Tylerrel, amikor az újra felbukkan a városban.
De hol volt Tyler? És Eden tényleg továbblépett már, vagy csak el akarja hitetni magával, hogy már nem érdekli a fiú? Lehet, hogy Tyler és Eden képes lesz legyőzni a család ellenállását, és minden nehézség ellenére megtalálja végre a boldogságot?"

     Egyértelműen az a rész ez, amelyik a legkevésbé tetszett. Nekem már kicsit terhes volt, hogy Tyler és Eden így kínlódnak. Emellett pedig Eden apja volt csak az igazán kiakasztó. Tényleg van ilyen gyerekesen viselkedő felnőtt, aki saját maga okozta problémák miatt viselkedik így a lányával? És Chase? Tyler legkisebb öccse? Tényleg ilyen naiv? Középiskolába megy, könyörgöm! Miért rekesztik ki mindenből? Elég nagy már hozzá, hogy megértse miért veszekszik mindig mindenki mindenkivel. Az ő háta mögött nem suttogtak, mint Jamie és Eden háta mögött. A szereplőkkel nem vagyok kibékülve. Csak Tylerrel és Ellaval, a mostohaanyuval, aki nem is annyira mostoha. Ők ketten, akik igazán kidolgozott karakterek, akik fejlődnek és tesznek valamit a dolgok előrehaladása érdekében. A többiek mintha csak egy helyben ácsorognának. 
   Mivel ez a befejező rész, nagyon kíváncsi voltam a befejezésre. És én mondom, hogy semmi bajom a nyálas részekkel, sőt! Lányként kifejezetten szeretem a kissé nyálas epizódokat. De ennek a könyvnek a befejezése valami borzalmas. Igen. Tudom, hogy happy end, meg minden. De...? A szereplőktől és a nyálas befejezéstől eltekintve viszont olvasható volt. Bár vártam, hogy túl legyek rajta. 

Márai Sándor- A gyertyák csonkig égnek

    Ballagásom alkalmából megleptem magamat pár rendelt könyvvel. Közülük az egyik Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye

Egyik barátnőmtől hallottam erről a könyvről és megtetszett a címe. Igen megint a cím alapján vettem könyvet. Nem ez az első alkalom.

Kiadó: Helikon
Oldalszám: 129

Fülszöveg:

"Az 1942-ben megjelent, nagy indulatoktól feszülő, szuggesztív erejű regény - az írő stílusművészetének remeke - vakító élességgel világít a barátság a hűség és az árulás örvényeibe. Két régi barát évtizedek után újra találkozik, s végig beszélgetek az éjszakát. A múltra visszatekintve egyikből vádlott, másikukból vádló lesz: egyikük annak idején elárulta, sőt majdnem megölte barátját, elcsábította a feleségét, örökre tönkretette az életét. Ám a tragédiát valójában nem alkalmi gyengeség okozta:egy világrend széthullása a hagyományos erkölcsi értékek megrendülését is jelenti."

    Amilyen rövidke épp annyira szép és épp annyira sokáig is olvastam. Ebben közrejátszott hogy fontos vizsga amire közben készülnöm kellett. de így is pár nap alatt befejeztem.

   Az első ami megfogott benne az a líraisága. Ez az első amit Máraitól olvasok De gyönyörűen ír. Olyan szépen fogalmaz. Minden mondatában életbölcsesség rejlik és ebből csak lassan bontakozik ki a cselekmény.

Alapvetően azt mondhatnánk, hogy két szálon futnak az események, két szerkezeti elemre bontható. Az egyik a jelen, két öreg barát találkozása 41 év után. A másik pedig a hajdani ifjúság, ami kibontakozik a jelenben történő beszélgetésből, az emlékek felidézéséből. A körülmények tökéletesek. Az emlékezés főleg az idős korra jellemző, a gyertyafényes éjszaka pedig megadja azt a bennsősséges hangulatot, amely egy ilyen komoly témához illik: egy barátság széthullásának törgénete, árulás és csalás miatt. 4 szereplőnk van, aki fontos: Nini (a dajka), a tábornok (a férj), Konrád (a barát) és Krisztina (a hűtlen feleség és szerető). 

Nini számomra az időt jelképezi. Az idő múlását, annak folytonoszágát. olyan öreg és annyi mindent megélt. Ő dajkálta a tábornokot, még fiatalként, most már a tábornok is öreg, aggastyán és Nini még él. Ez az idő végtelensége. Az időnek nincs kezdete, sem vége.

A tábornok. Akinek minden adott. Vagyon, társadalmi élet, hivatás. 

Konrád a szegény, a művészlélek. Krisztina hozzá hazonlatos. Konrád mutatja be a tábornoknak Krisztinát, így lesz a felesége. De ez nem csak erről szól. Sokak szerint ez a barátság regénye. Valóban barátságról szól? Igazo barátok voltek-e ha egyikük meg akarta ölni a másikat? És nem-e árulók mindletten, mert cserbenhagytak egy nőt a szükségben egyikük a menekülés miatt, másikuk a gőg miatt? Megérte az a magány, amit emiatt a nap miatt elszenvedtek? 

   Milliónyi kérdés felmerül. S ki tudja erre a választ? Talán senki. Talán csak akkor jövünk rá, amikor a gyertyák csonkig égnek.

   

   Nagyon tetszett! Több márait fogok olvasni! 

Egy idézet a könyvből:

A végén nem számít semmit a világ. Csak az számít, ami a szívünkben marad.

Leiner Laura- Ég veled (Iskolák versenye trilógia #1)

    Azóta olvasom Laura könyveit, mióta berobbant a Szent Johanna Gimivel. Utána megpróbálkoztam a Remek című regényével is, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet és abba is hagytam az olvasását (ami elég ritka nálam, hogy csak úgy a történet közepén abbahagyom). 

 Leiner Laura Ég veled című regényét 2017 decemberében jelent meg az L&L kiadónál. Ez az iskolák versenye című trilógia első része. 

   A történet főszereplője Újvári Hanna, tizenegyedik osztályos diáklány, akit három másik iskolatársával együtt (Lóránt, Bernadett és Zsombi) az iskola igazgatója elküld az Iskolák Országos Versenyére (IOV), amiről egyébként soha senki semmit nem hallott. Hanna életét és mindennapjait meghatározza az, hogy nemrég elveszítette édesanyját. 

    Igazi tiniregényként jellemezném, annak minden tulajdonságával és fordulataival együtt. A szereplők tipikusak és sarkítottak is valamilyen szinten. Zsombi, a félénk és naiv kilencedikes; Lóri, a gyúrós; Bernadett, aki egyszavas válaszokat ad; Hanna, az okos; Máté, aki mindenkivel jóban van; Kornél, a tipikus jófiú; az arany csapat tagjai, a gonoszak; Zoli a pinpongos srác; Titanilla, a cicababa, a hobbiornitológus zenetanár. 

 A való életben is vannak ismerőseink, akiket jellemezni tudunk egy szóval (próbáld csak ki), de nem csak egy dolog adja meg a valónkat. Az igaz, hogy egy tiniregénytől ez elvárható, hiszen nézzük csak meg a célközönséget: tinédzserek. Akik előtte gyerekek voltak és meseregényt olvastak. A meseregény szereplői kizárólag pozitív és negatív kategóriába sorolhatóak be. De a tinik már nem olvasnak meseregényt. Egyrészt ciki, másrészt kinőttek már belőle. Viszont ez a pozitív és negatív kategorizálás megmarad, emellett egy fokkal előre is lépik, azzal, hogy bejön a csalódás. Máté, a mindenkivel jófej és mindenkivel lepacsizós fiú, nem segít és hátat fordít a "barátjának". Laura vagy nagyon sokat tanulmányozta a közönségét vagy nagyon jól ráérzett erre. Egyszóval fantasztikusan csinálta. Kiváncsi vagyok, hogy milyen irányban fognak fejlődni a szereplők a trilógia végére.

   A következő sorokat csak azok olvassák tovább, akik befejezték a regényt! Spoilert tartalmazhat! 

    Ha megengeditek, megpróbálom kitalálni, hogy mi fog még történni a továbbiakban: Kornél és Hanna összejönnek (nyilvánvalóan), viszont egy félreértés és a büszkeségük miatt eltávolodnak egymástól, majd újra egymásra találnak. Zsombi csalódni fog Mátéban (egy hatalmasat), viszont a végére legyőzi önmagát és a naiv kisfiúból magabiztos "nagyfiú" lesz. Bernadett szakítani fog a barátjával, először úgy mutatja a külvilág felé, hogy nem érdekes a dolog, viszont Hannának kiönti a szívét (azt sem tartom kizártnak, hogy a pasi megjelenik az IOV-on). Mátét kiközösítik a napraforgó-viselkedése miatt, majd újra befogadják, de már semmi sem lesz a régi. Az arany csapat megszelídül és leszáll a magas lóról. Hannáék kiesnek a versenyből, de valamilyen csoda folytán, ami még nem volt az IOV történetében tovább folytathatják. 

   Mindenesetre a következő részből majd kiderül, hogy merre haladnak tovább az események.

Random idézet:

– Ez csak egy játék volt.
– Minden az – felelte.

Jan Šmíd- Életem ártatlan örömei

Vigyázat! Spoiler!

         Kedves, Olvasó! Melyek az életed ártatlan örömei? Egy bögre forró kávé? Egy jó könyv? Egy óra csacsogás a legjobb barátoddal? Esetleg a zene keltette megmagyarázhatatlan érzések? Jan Šmíd, cseh kortárs író, betekint ést enged saját, nem mindennapi életének apró, ártatlan örömei közé. 

         Ismerkedjünk meg ezzel a regénnyel!

  Kortárs, de mégsem megszokott. Leginkább így tudnám jellemezni. A Kriterion kiadó, a tőle megszokott egyszerű borítóval állt elő, ami valljuk be: nem igazán figyelemfelkeltő. Maximum a cím, ami megfogja azt a személyt, aki a kezébe veszi. Viszont az Európa könyvkiadó, véleményem szerint, igazán kitett magáért. Abban a pici, gyerekes, de mégis művészi rajzban, ami megjelenik a borítón, mindent elmond. Sugallja a regény minden fontosabb elemét: a nőstény oroszlánt (ami egyben a nőt is szimbolizálja), a környezetet, az autót (ezzel együtt a hosszú utakat), a faházikót (mint a megnyugvást, az otthont).

         De ezek hogy jönnek össze? 

A kedves úriember főhősünk, Nat Jessel, aki történetesen egy „drummer”, vagyis kereskedő és aki mindent kielégítő fehérneműket árusít (többek között) a vadnyugaton. Ez önmagában még nem feltétlenül lehet érdekes egy olvasó, főleg nem egy fiatal olvasó számára. Az izgalmakat viszont már a legelején megkapjuk. Nat egyik utazása során egy nem mindennapi helyzetbe csöppent. Ugyanis rőzsegyűjtés közben (hiszen kereskedelmi útvonalait bejárva nem szállókban töltötte az éjszakákat, hanem természetkedvelőként az ősrégi Fordja mellett egy sátorban) egy fenevad vette üldözőbe. Amiről persze kiderült, hogy ez a fenevad egy szelíd, cirkuszból elkergetett nőstény oroszlán. Tipikus barátkozó sztori az, ami ezután köztük végbement: csak a terhére volt, etetni kellett, ráült az árukra, az oroszlán- akit Eileen-nek nevezett el mint a nőt, akit valaha szeretett, illetve a Fordját, amit szintén szeretett- többször megvédte kalandos utazásai során, megkedvelte, amikor választania kellett az idilli, nyugodt és harmonikus élet között, Elieen-t választotta.

         Időközben sokat megtudunk Nat-ről és életkörülményeiről, hogy mit tesz a mindennapokban, amikor épp nincs úton, hogyan éldegél a saját maga által épített faházban a hegy tetején, mellette egy tavacskával, milyen a kapcsolata az egyetlen családdal, akivel kapcsolatban áll, akiktől a portékáját beszerzi, hogy hogyan unszolják a házasságra, hogy teljesen másként látja Virginia-t, a család lányát, aki időközben felnőtt, gyönyörű nő lett.

         Nat, egyébként, a tipikus remeték életét éli (a kereskedői utazásoktól eltekintve). Saját bevallása szerint, nincs olyan nő, aki azt a primitív életet választaná, a városi kényelem helyett. Viszont nem számolt egy valamivel: Virginia-val, aki levélben értesítette őt arról, hogy férjhez megy. Most, kedves olvasó, hiheted, hogy zöldségeket beszélek és összefüggéstelenül hadoválok össze-vissza, mert a primitív élet vitel és egy kedves ismerős bejelentése, hogy éppen férjhez megy, sehogy sem férnek össze. De a következő idézet (SPOILER!!) mindent megmagyaráz:

„-Még mindig nem értem, Virginia.

Csengő hangon felkacagott.

-Nem ment férjhez? ...

-Nem. Még nem. De azt hiszem, hogy most már hamarosan megteszem.

Rám nézett, és a szeme egész komoly és nagy volt, és gyönyörűen csillogott. Azt hiszem, hogy ezúttal végre megértettem, és szorosan átöleltem.”

Nem mindennapi romantikára és házasságkötésre vallanak a sorok. És mégis. Ettől olyan szép.

Random idézet

         „Úgy este hétkor vagy fél nyolckor, de néha később, eltűnnek a levegőből a bogarak és a madarak, és egyszerre végtelen, majdnem tapintható csend támad körös-körül. Már sokszor gondolkoztam azon, mi lehet az oka. Honnan ez a hirtelen változás? Hová lesz minden élet, minden zaj, minden lépés, minden hang, minden lélegzet? Nem tudom. Talán a nappali bogarak és madarak elmennek aludni, az éjjeliek pedig még csak ébredeznek.”