Piper Kerman- Orange ​Is the New Black – Túlélni a női börtönt

      Az Orange is the new black nevű sorozatra böngészés közben bukkantam rá egyszer, amikor épp sorozatokat kerestem magamnak. Nem tulajdonítottam neki túl sok figyelmet. Később egyik barátnőm ajánlotta. Viccesnek írta le. Akkor már nem volt időm új sorozatba belekezdeni, jegeltem ezt az Orange- témát. Majd másik alkalommal ugyancsak böngészés közben (igen, tudom. Túl sokat böngészem a netet) akadtam rá az Orange is the new black című könyv sorozatos borítójára, amikor leesett a tantusz. Ez a sorozat KÖNYV alapján készült, ráadásul a könyv IGAZ TÖRTÉNET. Nem haboztam: rögtön belekezdtem. Ez volt a 2019-re áthozott könyvek egyik, amikről egy korábbi bejegyzésemben már beszéltem (ITT olvashattok róla)

Kiadás dátuma: 2010

Piper ​Kerman szép karrierrel büszkélkedhet, tartós kapcsolatban él, szeretetteli családi légkör veszi körül. Az égvilágon semmi sem emlékeztet benne arra a vakmerő, fiatal lányra, akire annak idején, úgy tíz évvel ezelőtt egy bőröndnyi drogpénz csempészését bízták. De a múltja nem ereszti. A jól szituált nő, zsebében egy híres magánegyetem diplomájával most csak a 11187424-es számú fogvatartott a connecticuti Danbury szövetségi börtönében. 15 hónapra ítélték, és most egyike annak a több millió embernek, akiket az Egyesült Államok büntetés-végrehajtási rendszere magába szippant. Az első meztelen motozástól a szabadulásig Kerman megtanul alkalmazkodni e furcsa világ szigorú viselkedésmintáihoz és légből kapott szabályrendszeréhez. A társadalom minden közegéből akadnak itt nők. Apró figyelmességekkel, szikár bölcsességekkel és az elfogadottság élményével ajándékozzák meg Kermant. Szívszorító, vicces, olykor felháborító Kerman története, melynek során bepillanthat az olvasó egy női börtön mindennapjaiba. Megtudhatjuk, milyen dolgokért kerül annyi nő hűvösre, és mi történik velük odabenn. 

     Úgy gondolom, hogy az emberek fantáziáját foglalkoztatja a börtön gondolata. 

Milyen lehet bent? Milyenek a cellák? Kikkel zárják össze az embert? Mit lehet ott csinálni? Milyen programok vannak? Mennyire szabad bent az ember? Tényleg olyan szörnyű, mint ahogy elgondoljuk?Hogyan hatna rám? Hogy működik a látogatottság? Kik látogatnának meg? Szégyenkeznének-e miattam a szeretteim? Milyen lehet a kapcsolatom a bentiekkel? Bánthatnak? Biztonságban leszek? Mi lesz velem ha kijövök? 

      Persze ezek a tényezők országonként és börtönönként eltérőek, de az alap ugyanaz: bezártság és szabadságvesztés.  

     A kérdéseinkre némi humorral fűszerezett választ kapunk. Kerman úgy írja le saját börtönbeli élményeit és az oda vezető útját, hogy tökéletesen bele tudjuk képzelni magunkat a helyébe. Persze, tudom, hogy ez az olvasás egyik fő lényege, de ennél a könyvnél fokozottabban jelentkezett nálam ez az élmény. Kerman fiatalkorában elkövetett csekélynek mondható vétsége miatt került börtönbe, ezért nagyon szimpatikus és intelligens szereplő.  Az ő szemein keresztül látjuk az eseményeket. Az első néhány oldal után egyetlen kérdés merült fel bennem: átlagosnak mondható nő, hogy tud ilyen jól írni. Igazán magával ragadó történet. A téma miatt vontatottságra számítottam, viszont kellemesen csalódtam. Vontatottságról szó sincs, sőt, elég dinamikus történet. Mindenképpen megéri elolvasni. Tanulságos, szórakoztató, érdekfeszítő. 

    A könyvből készült sorozatba (aminek hetedik!!! befejezőévada idén, 2019-ben jön ki, tehát jóval meghaladta a könyv eseményeit)  sajnos még nem volt időm belekezdeni, de mindenképp a listám élén szerepel. Ha egyszer időmilliomos leszek (vagy vége lesz a most elkezdett és nézett sorozataimnak), mindenképpen sort kerítek majd rá!

Véletlenszerű idézet a könyvből

2019-es évnyitó ÓRIÁS késéssel!

            A nagy visszatérés!!

       Ami nem is olyan nagy, tekintve, hogy még mindig nem értem a dolgaim végére (s talán soha nem is fogok, ahogy az elkövetkezendőkre gondolok). Egyetem, iskola, magánélet. Mindez még tavaly novemberében elkezdődött, s az itteni utolsó bejegyzésem is november közepe táján keletkezett. Senki ne akarjon felnőtt lenni! Ameddig az embernek csak az iskolával kell foglalkoznia, addig van ideje és örüljön magának, de nagyon! Ami utána következik, az sokkal rosszabb lesz.

Nem tudom, hogy ki akar májusban évösszefoglalós és tervezgetős bejegyzésről olvasni, de... 

 

       A 2018-as olvasás kihívásomat elbuktam. 50 könyvet állítottam ki a tavaly magam elé, amiből 39-et befejeztem az év végéig, kettő pedig január első hetében fejeztem be. Ezt a Goodreads és a Moly is 2019-esnek számolja így én is ezt teszem. A 2019-nek már nem álltam neki olyan nagy bizalommal a tavalyi bukás után, így idénre lentebb vettem a mércét, és 40 könyvet állítottam ki célnak. Bár nekem nem a mennyiség, hanem a minőség számít, valamint az az élmény, érzés és gondolatáradat, amit egy könyv ébreszt bennem.

 Na szóval...

       Május van és eddig (a tavalyi kettővel együtt) eddig 14 könyvet sikerült elolvasnom, plusz egy olvasás alatt áll, ami szerintem nem rossz eredmény. Tekintve, hogy az eltelt idő nagy részében a legtöbb  nap olyan volt, amikor egyáltalán nem volt időm olvasni. A 2019-es újévi fogadalmam az volt (könyvmoly életemben először), hogy minden nap olvasok legalább néhány oldalnyit. Nem mondom, hogy sikerült, betartanom, de mindenesetre többet olvasok, mint decemberben tettem. 

Nyárig közepéig nem tudok túl sok bejegyzéssel kecsegtetni senkit itt a blogon, viszont Instagramon és Facebookon aktívabb vagyok valamelyest.  

Ott találkozunk a következő bejegyzésig! 😊

A blog Instagram oldala

A blog Facebook oldala